kacatvilág

Legelébb is a legfontosabb, hogy ha kívülről kérdeznek meg minket próbálkozva felmérni a felmérhetetlent (felfoghatatlan, megérthetetlen, lerajzolhatatlan, stb.), ön és társadalmi létezésünket, lény(eg)ünket, akkor mint legfontosabb érték az első helyen, jelöljük meg az első helyen az egészséget, mint ahogyan azt jó alaposan és tudatosan mindig is szoktuk az ilyen felmérések alkalmának alkalmával!

Aztán, meg már úgy eleve, meg még annak előtte is, úgy kell (nem lehet, vagy érdemes!), hogy enni kell éjjel és nappal, valamint az azok előtti, azokat követő, és azok között lévő időszakokban.

Csak enni szinte / szinte csak enni.

Pontosabban fogyasztani, mert az ivás nem maradhat ki belőle.

Az ívás az meg egy más dolog.

Valami azt megelőző aktust, azt is kell, de csak úgy, ahogy a szétpusztított szervezettől és idegrendszertől igénytelen módon az már csak mozgáspróbálkozásilag kitelik, nem úgy örömszerzésileg, hanem zsákmányszerző, bocsánat, illetve hullarabló és dögevő kielégülésileg.

Szóval egyfolytában, nem mint ha legalábbis csak az lenne, hanem úgy, hogy gyakorlatilag csak és kizárólag az is van.

Mint olyan, amihez nem törekvés kell és önmegmozdítás, hanem magától dől ki mint menekülő önkiélés.

Zsírpasztillaálom.

Sokat, nagyot, szemetet és igénytelenet, és még többet.

Koleszterinnel telített zsírsavakat nyomni le súlyosakat bele a táguló gyomrokon át a renyhülő belekbe. Meg még annál is mélyebbre, magunkon át a létezésünkbe.

Pacalt átpasszírozva körömpörköltbe kockázott zsírszalonnába gyúrt főzősertészsírtéglába.

Áztatni az egészet olcsó Ászok sörben, és hajigálni rá utánuk minden féle töménynél is töményebb töményeket.

De szigorú legolcsóbbakat, gazdaságos tablettásokat.

És mivel sokak kellenek, gazdaságosan a műanyag kannásakat.

A legnagyobb is számít.

Az besegít bontani az agyat is keményen, nem csak előrébb hozni a rövidített életvégeket.

Saját zsíron egyszer s minden korra jól hanyatt dőlni és ennél többet már ebben a büdös életben nem is mozogni.

Még így mozdulatlanul is éppen eleget, sőt még többet is izzadunk, és mint a disznók, olyan nagyon büdösek vagyunk.

Aki akar valamit, az majd ránk mászik.

Ez az igazi Axe hatás.

Ez.

Az.

És mikor már undorítóra szétrepedve és hullva mind szervezetileg, mind pszichésen mint műtrágya a szép és nagy földeken, kapkodunk az újabb adag kaja mellé a cigány útra a levegőért, amit már mint állat elszennyeztünk gázainkkal és gőzeinkkel, és amit már úgy sem nagyon képes feldolgozni az alacsony vértartalmú koleszterinünk kevés telített hemoglobinja, akkor elvetve a minket még valamelyest életben tartani képes humán orvostudományt és medicinát, forduljunk az ilyen esetekben mindenre az eddigiek szemléletében és minőségében adekvát megoldást nyújtó ezoterikustermészetgyógyászathoz és kezdjük várni, mi több, hinni a csodát.

Kezdjünk egy bármilyen féle, csak rezonanciás kivizsgálással, ami rezgéshullámaink alapján kimutatja, hogy nem sokat rezgünk már mi ebben a földi létben, mert annyi sok szar bajunk van / illetve annyira nincs már bennünk semmi ami normálisan működni tudna a bennünk lévő nagy belső káoszban, hogy nincs az a kókler kuruzsló, akinek bármilyen random betegséglistája ne lenne ránk, illetve roncsainkra patent.

Aztán életmódunk változatlanul hagyásával hagyjuk változatlanul életmódunkat.

Fogyasszunk ugyan annyi (evés, ivás, televíziózás)  és ugyan olyan szemetet mint annak előtte, és legalább ugyan annyira ne mozduljunk meg, sőt, még kíméljük magunkat többet minden ilyen téren (sport, gondolkodás, stb.).

Ezek mellett a pöribe morzsoljunk bele csipetke helyett norbiápdéthajdinabúzacsírakásaszeleteket, a páleszba pedig vegyítsünk 8 az 1 arányba máriatrébentermészetpatikájasvédcseppeketbérescsepekkel, és konty mögé hajítása előtt gargalizáljunk velük egy keveset szolid nyakkörzéseket végezve (Nehogy sérüléseket okozva túlerőltessük magunkat!).

Teleshopból vegyünk valami műanyag szart (lehet többet is), amit nem nekünk kell mozgatni, sem nem az mozgat meg minket, hanem mozdulatlanságunkat változatlanul hagyva, kardiovaszkuláris rendszerünkbe be nem avatkozva, csak magunkra kell kötni valahová, és a mágneses energia energizálja az energiáinkat.

Mindezen külsőleg alkalmazandó eszközökhöz először próbáljuk meg, hogy elfogyasztásuk révén lehet e őket időlegesen használni belsőleg is, majd megint külsőleg.

Végül is minden szart megeszünk.

Aztán valamelyik multilevelmarketinghálózattól vásároljunk kapszullásturmixokat, amik valamely tízes számrendszerben lévő arab szám és a magyar ábécé valamely tetszőleges betűjének kombinációjából összehajított szuperrelatívuszoshájtekkódnevet (pl. Q10) viseli, vagy csak valami már autentikusságra hajazó kőpronyó kínaipiacos elnevezést (pl szánjárder), és táplálékaink kiegészítéseiként fogyasszuk azokat - százalékainkat gyűjtögetve közösségi élményekkel - mint önmagukban is már teljesen elég és mindent egyetlen központ vegyületben/vegyülettel megoldó csodaszereket.

Szellemi táplálékkiegészítőként nézzünk Fókusz riportokat csodálatos gyógyulásokról, ördögűzésekről, és halálból visszajövetelekről, nézegessük könyvei borítóin Müller Péter szemüvege optikájával nagyra nagyított nagy, szeretettel telt, megvilágosodott és már mindent megértett tekintetét, telefonunkra a gummimaci (2 db m a patent!)mellé töltsük le csengőhangként Gyurcsók József gyógyító szavait, persze mindezek közben deutériumos vízben áztassuk túlsúlytól megfáradt lábainkat.

Mindezeket betartva, szakíthatunk a modern kori társadalmak rohanó világának civilizációs átkával, a túlon túl is hosszú emberi átlagéletkorral, és a rákot megelőzve infarktussal, egy tartalmas élet végén - amibe nyugodtan mondhatjuk, hogy tényleg benne volt minden ami nekünk itt és most rendeltetett, meg amit érdemeltünk, meg amire képesek voltunk -, visszatérve az ősmagyar szittya természeti nép egészséges működéséhez, vagy úgy negyven évesen távozhatunk hitvilágunknak megfelelően a mennyországba, az örök vadászmezőkre, a valhallába, a nirvánába, vagy csak simán az új köztemetőbe (belinkelt oldal: Vendégváró!!!!!) Mondjuk ahogyan mostanság kezdünk állni temetőileg a talajvíz és az épülő bevásárlóközpontok miatt, lassan az utóbbiba lesz a legnehezebb.

Így legalább már nem kell költenünk a valamelyik mongol sztyeppén lévő jurta korházban kínai orvosok által végzett mindenkit talpra állító őssejt terápiára.