kacatvilág

Abszurd az, hogy itt a nem abszurd dolgok is abszurdak.
De ez nagyjából minden abszurd helyen megfigyelhető.
És a hely minél abszurdabb, ez a jelenség is annál abszurdabb.
És ez itt egy abszurd hely.
Nem is kicsit.
Mondhatni, már abszurd módon.
A szisztéma lényege, hogy amúgy teljesen normális dolgok is teljesen abszurdnak tűnnek már.
Már mint olyan normális dolgok, amik normális helyeken normálisak, mert itt a működésből adódóan ugye ilyenek már nincsenek is, már mint normálisak.
Tehát a vége az, illetve már az eleje is így ebből adódóan, hogy eleve mindent baszhatunk, mert logikai alapon így minden abszurd.
Vegyük ezt a 4-es metró mérnökigazgatója miért keres évi 90 milliót című történetet.
Mert ez itt így ugye elég abszurdnak néz ki.
Itt.
Mert ez úgy magában, bárhol máshol normális helyen nem kéne, hogy az legyen.
Aki valamiben akkora nagy penge szaktekintély, hogy világszinten az első tízben van benne, akkor az ennyibe kerül.
Ez a normális.
Csak amikor ide, ebbe a légtérbe, ennek is ebbe a prominens projektjébe kéne, hogy szálljon bele ennyiért, az ő normális áráért, akkortól nem normális ez már.
Attól abszurd, amit ebbe az egész abszurdba abszurd módon beletettek már előtte azok az  abszurd emberek, akik szakterületeiken a világon a tíz utolsóban sincsenek benne, és így szaggattak fel, no meg basztak el valag pénzeket.