kacatvilág

Jól van, Gyurikám! - mondta Tarlós Pista bácsi Dörnernek, azt az Omszki tóban tovább úszkálva nyugtázta Csurka Pista bácsi intendánsi kinevezését.

Erről az egészről már semmi értelme károgni, a helyzet olyan totálisan eszkalálódott, hogy már csak a beleszarás van. Lehet irkálni szépeket, nagyokat, kerekeket, tudományosan nagyon elemzőeket és felháborodottakat értelmiségi és publicisztikai módon minden komoly helyeken, de ezek már mind totál lényegtelenek.

Értelmes dolgokat még az értelem határán belüli történésekről lehet és érdemes kottázni, az azon kívüli szisztémákról teljesen felesleges ilyen metodikával és ilyen keretrendszerben értekezni.

Én csak annyit fűznék hozzá, ami nekem lejön e történetből, azt kommentálnám, amit én látok.

Pista bá' a koránál is sokkal öregebben és meggyötörtebben cammog minden vasárnap a lovin, ezt láthatja bárki, ahogy látom én is hétről-hétre.

És ezt a kiábrándult, végtelenül megkeseredett, a világ összes összeesküvését és a nemzetünk tragikus halálát a vállán hordó nyuggert láthatóan az szakította be teljesen, hogy sehol nem volt már, mint közéleti tényező, nem pedig a sok nyeretlen tikett amiket lendület nélkül ejt ki kezéből rendszeresen a betonra.

Mondjuk én nem egy ilyen lelkületű és tempójú fazont képzelnék el egy színház tetejébe, mint ívet adó katalizátor.

De emberek közé sem nagyon engedném.

Mindegy.

Most majd lesz megint értelme életének, felpezsgetheti nyugdíjas éveit ontva a savat.

Majd Tarlós Pista bácsival együtt ellebeghetnek a meleg lábvizükben.

Akik meg ezt a vonalat kajálják, azok úgysem teszik majd be a lábukat abba a színházba sem, mint ahogy másik színházakba se nagyon teszik, mert az egy dolog adni az ívet a nagy és értékes kultúráról, meg egy másik dolog tenni is annak melós befogadásáért.