Én azt szeretem a legjobban, amikor a megismerés útjai teljesen ellentétes irányokból találkoznak össze, ezzel is mutatva, hogy milyen egy mókás dolog valójában a világ nagy és kiismerhetetlen működése.

Van egy bank, aminek zsírparaszt ostoba reklámcsaládja, mostanság a jelzáloghitel kolosszális lehetőségeit a saját nyelvére lefordítva, a Halászbástyát méricskéli magának, hogy hová is tenné majd a nappalit a házimozinak, meg az egészre rá hozzá a parabola-antennát.

Ez az irány magában egy külön misét megérne, hogy mekkora nagy királyság az, hogy az ostoba parasztokon röhögünk, hogy milyen ostoba parasztok, hogy aztán ettől lökdösve kezdjünk erősen érdeklődni az adósrabszolgaság ezen intézményben megvalósított intézménye után.

Biztos megvan a tudománya.

Erről nekem rögtön Miki bá' örökérvényűje ugrott be, aminél szerintem semmi nem tudta jobban mutatni, hogy itt mi is történt rendszerváltás címén minden téren.

És abban is a két főszereplő hidas arénájánek levezetése, mikor már beszikkadva, mellékesen beszélgetnek arról, hogy Kapa megvette az egész várat, és hogy akkor onnan ki kéne baszni a kiállítást ami éppen van benne, meg kiütni a falakat az amerikai konyhának.