kacatvilág

Egy kedves vidéki ismerősömnek Budapestre kellett sajnos jönnie temetésre.

Kistelepülésen élő lány, falra nem firkál, tűt-cérnát nem eszik, repülőgépet kaviccsal nem dobálja.

Kedves és rendes átlagállampolgár.

Ezektől az országos történésektől, meg az egész politikai rohangálásoktól és csatolt részeiktől nagyon messze van.

Nem leszarja Gyurcsányt és Orbánt, hazugságot és szövetséget meg minden ilyeneket, sőt még csak nem is az van, hogy nem érdeklik ezek, hanem csak egyszerűen és simán kiesik neki ez az egész, ezek nem részei az életének.

Amíg itt volt, folyamatosan hívnia kellett telefonon édesanyját és nyugtatgatni őt, hogy nincs itt semmi "fent Pesten", legyen nyugodt, semmi baja nincs és nem is kell semmitől tartania itt a nagy utazása során ebben a nagy városban.

Mert onnan azért lehet, hogy máshogyan néz ki ez az egész, ami az ilyen évfordulós, hídfoglalós szaladgálások címén történik.

Meg úgy bármilyen címen is a kelleténél és a megszokottnál nagyobb lendülettel.

És ilyen alapon lehettek többen is, akik lelkükben kicsit remegőbb lábakkal indultak neki a városnak.

Vagy ki az otthonukból az utcára.

Mint ahogyan annak az ismerősömnek sem volt kellemes napja elmondása alapján belső érzéseiben, aki azon a környéken dolgozik, és az üzletük előtt ment az alkotás.

Szal nem ártana ilyeneken is elmerengeni néha a nagy hevületben.

Már ha szoktak egyáltalán olyat az állítólag értünk is küzdő forradalmárok.