Mert állandóan rohan az ember.

Mondjuk én nem, csak konkrétan beleszarok mindenbe. Ez eredményét tekintve ugyan az.

Annyi minden van ami érdekes és hangulat.

Ha már valamennyit is talál, akkor az jó.

Félreteszi, hogy majd egyszer az egészet, vagy legalább többet, valamennyit elmélyed benne.

De az is lehet, hogy pontosan az van, hogy nincs is annyi sok egyáltalán az érdekesből és hangulatból.

Sőt, alig, vagy inkább szinte semennyi.

És azért rohan tovább, hogy hátha még valahol talál míg el nem fogy.

És azért teszi félre ami már megvan, hogy jó érzéssel a zsebében kereshessen, és majd egyszer mélyüljön valamennyire el a már megtaláltban.

Most jövök rá, hogy úgy vagyok mint Könyvtáros testvér.

Figyelek a fídbekekre, csak míg ő hosszabbra veszi magát mert jó, én rövidebbre és tagoltabbra, mert én meg nem vagyok az.

Ennek jegyében a fentebbi nyolc mondatot - ebben nincs benne Könyvtáros testvérre való átkötéses utalásom kettője - először mindössze kettőben írtam le.

Aztán rájöttem - ezért volt Könyvtáros testvér utalásos átkötésem, ami nem számított bele a maga kettőjével az említett nyolcba, amiből a végén kettő lett -, hogy habár állítólag - és talán ezért érthetetlen az egész ügy - sokféle szót használok, de még sem tudok fogalmazni.

Na most sem, hogy tagoltabban teszem ugyan ezt, csak így kevésbé idegesítően derül ki ez a napnál is világosabb tény.

Mondjuk nem is mondtam soha, hogy tudok, meg nem is azért írok ide, meg eleve nem is erről szól szerintem a blog, de ez most mindegy, mert más téma, amiről egyszer majd írok, természetesen sokféle szóval, de nem jól fogalmazva.

A lényeg viszont az, amivel az elején kezdtem, azzal a bizonyos nyolc mondattal, ami amúgy kettő volt csak először, csak mint azt a Könyvtáros testvéres utalásos átkötésemben írtam, jól szétszedegettem, hogy ne legyen annyira idegesítő a fogalmazni nem tudásom, hogy valahogy végre végigfutottam Gumipitypang blogját.

Sokat olvasnom nem kellett sajnos, hogy nem élvezhettem hosszabban, szerencsére, hogy így legalább megtettem.

Ajánlom mindenkinek, nekem nagyon bejött, remekül szórakoztam, és tényleg találtam egy olyan egyedi hangulatot, amiért a blogokban való turkászást megkedveltem.

Kár, hogy én kevés vagyok, hogy ezt megfogalmazzam, de amúgy is felesleges, oda kell menni, azt elolvasni.

Ha bejön, akkor felesleges bármit is mondani.

Ha nem, akkor is.

Talán arról lehetne, ha bejön, csak kurvára másért mint nekem.

Könyvtáros testvér kéne ide, hogy ahogy könyvekről tolja a konkrétat, úgy talán egy blogról is.

Na, lényeg, hogy atom a cucc.

Az én kedvencem ez.

Ja, meg ez a mondat:

Ma későn és boldogtalanul keltem fel, mert későn és boldogan feküdtem le.

Amúgy pár nap (3) eltéréssel kezdtünk el firkálni blogot.

Érdekes.