Azt nem értem, hogy mifelénk a nagyemberek, akik amúgy mellékesen még illetékesek is, csak éppen sajnos pont felelősek nem, no azok miért hápognak mindig olyan magabiztosan kurva nagy arccal, miközben nyakig állnak a szarban, és nem hogy az ászok hiányoznak e közben a zsebükből, de még az aktuális pakli összes normális lapjai is, és talán ha pár lényegtelen és esélytelen alsó ha van náluk.

Mondjuk az ilyen nevetséges könyörgési lehetőségek.

Amik még a miénknél szervezettebb, történelmileg több jó érzéssel és korrektséggel kialakult helyeken sem nagyon sokat érnek.

Illetve fénysebességgel csökken jelentőségük a pénz nagyságával egyenesen arányosan.

Gabi bácsi este a finom vacsi legyaloglásaként kiszédeleg valamelyik metróállomás építkezésére, aztán habzó szájjal rohangál össze meg vissza (anaerob zóna, erőnléti edzés), hogy basszátok meg, itt csak hárman vannak és még azok is csak lapátra támaszkodva, mikor itt lehetne zúzni akár négy műszakban is, mert ugye 24 óra egy nap meg még az éjszaka!

És most aztán megy izomból nemzetközileg is a metróépítő multik fészkeinek otthont adó nagy fővárosokba, és ott felhasználva formális, de ilyen ügyekre erőtlen kapcsolatait  rángatódzik artikulálatlan elképzeléseivel, hogy mint szülők a hülye gyerekeiket, azok ottan onnan csapdossanak már kölykeiket jól nyakon, hogy csinálják meg időre és rendesen a házi feladatukat.

Ja, még alapból is hülye a felvetés, mert azok a multik oda vannak batagozódva a fészkeik környezetébe, oda fizetnek adót, hogy államilag védjék őket, meg minden mást is, hogy minden máshogyan is még komolyabban.

Ez így elképzelhető:

- Ja, ja szia Gabikám! Mi? Mond még egyszer kérlek, rossz a vonal, nem hallak rendesen!Hogy tekergessem meg nyakát annnak, aki ott nálad kaszálja azt amiből engem is támogat? Jó, akkor a vonal jó, semmi gond, ennek örülök, már mint annak, hogy a vonallal nincs gond, akkor még is csak jól hallottalak, csak nem akartam hinni a fülemnek, már ne haragudj akkora ződségeket beszélsz nekem itten! Gáborkám, egy jó tanácsot ha megfogadnál, tényleg, mert csak szimpi vagy! Ha ilyennel jössz, akkor legalább készülj, mondjuk valami ellen fenyegetéssel, zsarolással, hogy ha én itt most ezeket nem, akkor te viszont ott majd azokat nem, akiket majd én kérnék tőled. De ez természetesen csak tanács, mert ugye te ott eleve, meg ti is úgy általában globál ehhez kevesek vagytok.

Gabi bá', ezt hívják úgy, hogy köhög a bolha!

És nem az a legnagyobb gáz benne, hogy magából hülyét csinál, hanem az, hogy mint általunk választott tisztségviselőnk, így leginkább belőlünk, hogy ilyen alakokra voksolunk.

Mert persze az is maxi bukta, hogy úgy grundolták össze ezt az egészet, hogy mindössze olyan alapdolgokat, holmi lényegtelen apróságokat voltak szívesek kihagyni (mert ilyen véletlenül nincs!) belőle, amiket már valszeg kis hazánkban is általános iskolában oktatnak valahol az állampolgári alapismeretek és a háztartástan tudományok határán, hogy mi az a kb. kettő-három legfontosabb KO kritérium, amit le kell írni a szerződés címén alkotott kockás papíron a kőműves mesterrel, amikor disznóólat építtetünk vele.

Úgy mint:

1. Mikorra is van a malacok tárolására alkalmas ólnak kinéző építmény készen?
2. Mi van akkor, mennyivel jön visszafele, ha amikorra a kockásra írva vagyon, az ól még sem áll ottan?
3. Ja, és úgy, hogy a malacokat ottan tényleg tárolni lehessen: ne omoljon rájuk rögtön, beleférjenek, ilyenek.

És akkor így projekten belül polgár leszarja, hogy mester hogyan logisztikázza az egészet, kik és hányan, mikor dolgoznak, mikor lapátra támaszkodnak.

Mikor meg ott a dátum, és a valóság nem fedi a kockást, akkor meg jöhetnek majd a sűrű anyázások és seggbe rugdosások, de mindenkép a hatékony adekvát válaszok, mert ugye az Önhöz hasonlóak által összehozott és működtetett rendszerváltás utáni államban az amúgy erre kulturáltan és jól működő helyeken használt jogi utak, úgy mint bíróság meg ilyenek, még véletlenül sem működnek.

De egy főváros főpolgármesterének azért nagyobb léptékekben kéne a projekteket kezelnie, mint hogy a lógós melósokat hesszöli.

Persze ez akár még lehetne szimpatikus megmozdulás is, ha az egész nem rogyadozna nagyon csúnya dolgoktól.

Ez így, ebben a környezetben abszurd már.

Ehhez képest ez a metró projekt össze lett úgy rakva országosan és több száz milliárdosan, hogy ezek mind hiányoznak belőle!

Se felelősség, se szankciók, se kötbér, se semmi olyan, amitől még véletlenül is fájhatna valami akárkinek is, aki baszik megcsinálni valamit vállalásaiból a baszott nagy pénzeiért.

És akkor most és már ilyenkor ugrál?

Akkor kellett volna, mikor ezek a szépségek precízen és jól leosztva készültek!

De a legnagyobb majomság egészben, hogy ilyenkor nem kéztördelő bevallás van, hogy basszátok, ezt megint jól befigyeltük, elkúrtuk az egészet, most kaparunk mint tacskókutya, hogy valahogy, amit lehet, fülünket-farkunkat behúzva próbáljuk menteni.

Hanem nagyemberek vagyunk, most aztán irgum-burgum jól odabaszunk.

Nem kell, ezzel már csak magukból csinálnak még nagyobb bohócot és majmot, illetve ahogy azt már említettem, és ahogy az szomorúbb, belőlünk.

Akkor kell szépen, nyugodtan, precízen és keményen működni, mikor még a papírozás megy.

Persze ahhoz már tényleg ügyesnek is kell lenni, hogy amit lepakolni akar mindenki a koncból, az még akkor is meglegyen, ha maga a munka, a vállalás és teljesítés normálisan le van szabályozva, és a hibázások kivédése brutál kártérítésekkel körbe bástyázva.

Én első körben már ezzel is bőven meg lennék elégedve.

Hogy a meló a zsémből patent és időre ott van.

Aztán majd bőven ráérnénk akkor kezdeni beszélgetni arról, hogy mennyiért is, meg miért is annyiból, meg hogy lehetett volna azt a harmadából is.

De az én életemben engem az már akkor lehet, hogy nem is nagyon érdekelne.

Lennék tán bölcs annyira, hogy gondolnám azt, a világ működésének alakulásának megvan a maga rendje és ideje, amit siettetni nem lehet, és bíz erre a témára még az sem biztos, hogy emberöltők elegek lehetnének ezen alapokon.

Mint ha ez olyan örök lenne.

És csak a mikéntjéért lehetne feszülni az erőnek.