Blog ószeres, akinél nem tudhatod milyen vackokat találhatsz amik talán még valamire jók lehetnek.
Tehetség és eredetiség nélküli, esetleges témaválasztású és minőségű műfajpróbálgató bohóckodás, játék.
Ne vedd komolyan, akkor nem teszünk sok kárt egymásban!

Utolsó kommentek


Kacatvilág nagyobb térképen való megjelenítése

web tracker

2007.08.01. 15:02 bcyke blogberlo, aki ott sem volt

Hungarian Illegal Delicatessen

Megint egy nagy kedvenc a magyar pusztából, a fazon, a prototípus, akit bírok, akire felnézek, akin a legnagyobbakat kacagok és amit szabadalmaztatni kéne!

A semmitől sem zavartatott grundoló.

Az ostobán magabiztos, a magabiztosan ostoba.

Vagy csak a simán társadalmi viszonyok evolúciósan patent akklimatizálódó.

Vagy lassacskán, esetleg már rég óta talán a normál magyar?

A térben és időben eredőjével és fejlődési célpontjával behatárolhatatlanul mozgó Okosságopitekus Hungaricus.

Akiről már eldönthetetlen, hogy bicskanyitogató, vagy nagy nevettető.

Megjelenési formája egyre számtalanabb, hol hídbelező fényes nappal, hol millió literes ablakmosóból szeszdesztilláló, hol pedig mint most, vidéki nagyváros közepiben lévő garázsokba húzódó zugvágóhidas.

Nem, nem, nem a nagyipari átcsomagolókra, MOL-al vetekedő olajozottan működő olajosokra gondolok, a fehérgallérosokra, hanem a kisipari okosságosokra, a háztáji grundolókra.

Mert a nagyok nagyban nyomják, és abban már semmi báj, multi működés nagyipari környezettel, illeszkedő logisztikával, minden szarral (politika) biztonsági övként körbe bástyázva.

Nagyok és nagynak is látszanak.

Mi ebben a kunszt?

De mikor az ezekhez képest már civil kurázsinak tűnő helyi erők homorítanak olyat a légtérbe bele kiépítetlenségükből, dilettantizmusukból, életközeliségükből, elvesztett térérzékelésükből adódóan, hogy az ember pofája nem tudni mitől szakad le, a kacagástól, hogy vazze, ilyen már tényleg nincs is, vagy a megrökönyödéstől, hogy vazze, ilyen már tényleg nincs is, na az a már valami!

Ezek a tagok és cuccaik a társadalmi kártékonyságukon túl, legalább még hordoznak a mérleg másik oldalába élvezeti értéket, úgy mint kacagás.

Utánuk nem csak a savanyú pofa marad, hogy az egész ország romlott és szemét kajában úszik, amit már vagy számtalanszor átcsomagoltak, meg még minden átcsomagolás alkalmával meg is utaztatták külföldre az ÁFA vissza miatt, hogy aztán meg illegális szemétként hozzák vissza a hazai étkezési körforgásba.

Meg nem gázolajhimaláják, hogy magukba foglalják az egész államigazgatást, politikai pártokat, törvényalkotást és hozást(?).

Vannak ezeknek a kicsiknek is deltásodó vidékeik, kisebbe-nagyobba összefolyásaik, de messze nem akkora mocskokat hordozó fősodorok.

Vagy a franc tudja, lehet, hogy közvetlenebbek a visszacsatolásaik és visszafolyásaik, és ezért tűnnek társadalmilag akár még építőbbeknek és hasznosabbaknak is.

Amit összepancsolunk, azt környéken felszlopálják, amit összevágunk az meg felzabálják hozzá.

Olcsóbb mindenkinek és még a fogyasztók tudják, hogy mit is fogyasztanak annyiért.

Míg a milliárdos bótok meg csak nagy áttételeken jutnak el oda, ahol már az amúgy bűn kategória előállításuk gyümölcseként már illeszkedve, kavarodva és vegyülve a nemzetgazdaságba, szentté válnak.

Meg azért ha multikinézetű a kereskedelmi egység, azért ott akkor oda is való(?) árút vennénk.

Meg lehet, emberközelibbé teszi őket az is, hogy míg nagyobb kategória prominensei szinte soha, vagy legalább is kurva ritkán, illetve csak is ha nagyon keresztben fekszenek valaki még nagyobb érdeknek, esetleg véletlen buknak, addig mi embereink azért rendre belekerülnek az előbbi kategória eshetőségeiből is láthatóan baszott kemény honi bűnüldözés és törvénykezés célkeresztjébe.

Szal az már valami, hogy három és fél általánossal, mocskos-véres hentesköpenyben nagyipari méreteket installál valaki mindössze három udvari garázsában egy belvárosi társasháznak, plusz a negyedikben meg füstöli a széttrancsírozott malackákat!

Azé' van itt ebben tehetség nem is kevés!

Lehet, csak szabályzás nehézkes, ezért kényszerülnek ezek az ipari és kereskedelmi lángelmék ezekre az ipari mellékvágányokra, sufnikba, tanyákra.

Indikátor szituációk a gazdaságpolitikának, hogy vállalkozások gördülékenyebb ügyintézésével, egyszerűbb és átláthatóbb engedélyezési működésével komoly erők zúdulnának a feketéből be.

Ha már a nyomon követés és szankcionálás hézagos, tehát bukta esélye alacsony, akkor legalább ide kék erősíteni.

Finom egy potméter ez nagy törvényszerűségekkel, negyven évi beívódásokkal és igazi kreatív művészemberekkel.

És még ráadásul alapszinten önfenntartóként bármikor elketyegő bioüzemről van szó, mert a környéken elszaporodó macskákat nyugdíjas állatbarátoknak valamivel csak etetni kell, és ezt mint az amúgy stabil vevőkör részei, innen meg is tehették.

Ez a környezetbesimulás, ez már semmi?

Úgy hogy én azt mondom, addig ez zughentes nem lett volna ott nagy gond, ameddig csak a macskák szaporodnak és a vevők, nem pedig az emberek fogynak titokzatos módon a környékről.

Nem is csaptam volna le rá a hatóságok helyében bezárásilag, hanem hagytam volna megfigyelés és tanulmányozás alatt, bevonva mindenféle szakegyetemek tanszékeit és a Rádió kabarét, hogy ha már ilyen bátran és ügyesen behúzódott a város kellős közepibe, akkor nyomon követni, hogy az élet utat tör magának direktíva alapján és jegyében, hova és mekkorára képes fejlődni, egy ilyen szisztémából mekkora lufi képes kinőni.

Meddig képes elmenni egy ilyen ügy bohózatilag?

A közvetlen szomszédok közvetlen zavarásán - ami amúgy lehet, csak puszta rosszindulatú irigység, vagy a törekvő konkurencia - túl, akik amúgy eddig nem sok eredménnyel már többször felnyomogatták illetékeseknél, milyen ingerküszöbök meddig bírják, a biztosítékok mikor csapódnak ki?

Mikor a Virág cukrászdában már nem férnek a pultban a krémesek az oda stokizott féldisznóktól, vagy mikor a Dóm téren már nem szólnak a harangok a mellettük lógó oldalasoktól?

Azt lehetett volna nagy tanulság levonás és jóízű kacagás.

Mert aki azt mondja, hogy mit neki Szeged környéki tanyavilág, ahol forinthúsz profitcsökkentő befektetéssel vehet / bérelhet a susnyásban helyet a több érzékszervre is hatóan nem kicsit feltűnő garázshúsgyárának, az egész cirkusszal becuccol a város kellős közepibe, arra bizony figyelni kell, mert valami okos tudás lehet a sérója mögött a füle mögé tett hentesceruzán kívül!

Vagy csak egyszerűen ilyen országban élünk, hogy itt az tudják az ilyen vállalkozó polgárok, hogy gyakorlatilag bármit és mindent lehet.

Szkenelve a nagyokat.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://kacatvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr53130065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása