Mivel az innét azért már kifigyelhetett a nagyérdeműnek, én egészségtelen szervezetem ellenére elég nagy figyelmet szeretek fordítani a patent életmód kultúra csodálatos vívmányai iránt.

És mivel érdeklődést mutatok fokozott formában hétköznapi élet adta  tudományos újdonságok iránt is, ezért mondhatni néha elég meglepő kombinációk desztillálódnak le pihent elmémben.

Úgy érzem valahogy ilyen ez a bizonyos gasztrotestnyílásráspoly is.

Mert egyszer csak az csillámlott meg bennem, gondolom én a folytonos és eredményes random sulykolás eredménye képen, hogy a reklámok szerint az emberi szervezetnek a legtöbb még házilag, úgynevezett sufni tuning szinten megoldható problémája, a tápcsatorna rendszerének számára még normál módszerekkel, empirikusan elérhető be- és kimeneti nyílásaival, magyarán a torkával és a végbelével van.

Persze van gond, nem is kevés a szisztéma közepiben is, a gyomorban, de az egyrészt már egy elvontabb kategória, mert kívülről természetes körülmények között nem nagyon érhető el, másrészt pedig ezek a gondok habár jelentősek és kellemetlenek, de azért még is egyfajta jóléti javakkal való esztelen élésként, kvázi saját hibaként foghatóak fel, amikért mint ha valami ilyen kevés kis szenvedés járna is.

Zabálsz mint disznó, akkor ne rinyálj, hogy lufi vagy egy hangyányit!

De ha torkodba szalad a bacilus, vagy végbeledbe az a fránya ülő életmód, az azért kicsit más!

Meg hát mint már említettem, ide, ezekhez lehet még érni el kívülről, normálban, ami ugye feltétele a természetgyógyászati megközelítésnek, és amit a magyar nyelv is olyan plasztikus formákban örökít meg, mint, hogy "belelépek a szádba te paraszt", vagy, hogy "lófa**t a seggedbe".

A reklámok tanúsága szerint - ahogy ezt a problémák okozta érzést egyszerűsítve vizualizálják felénk, vásárlók felé - az ilyen tápcsatorna ki- és bemeneti nyílásokat érintő problémák érzékelés szintjén megjelenő  vizuális formája a szúrósság érzése valamilyen ilyen attribútummal rendelkező tárgy grafikus odaképződése révén, ami utána a feloldozást adó szer behatására e jellemző tulajdonságát látványosan elvesztve szűnik meg.

Erre szokják használni giga térben szögesdrótot és társait, mondjuk ilyen pörgősen bebrummogó fűrésztárcsának látszó tárgyat, végbélben pedig kaktuszt, ráadásul még olyan furán amorf bárszék alakút, hogy ezt már csak tényleg külső beleülés szerű kellemetlen ráhatásként kelljen ábrázolni, és nem proctológiai flash animációkkal tudósítani az ánuszon belüli területekről.

Aztán minden kisimul, és minden jó lesz.

Ilyen alapokon kiindulva, én látok komoly piacot, és emberbaráti figyelem és segítség nyújtásának erkölcsi kötelességét, olyan ilyen problémákban szenvedőknek, akik természetgyógyászati alapokon gondolkodva, még ennyi probléma elsimító kemikáliát sem engednének szívesen be a szervezetükbe, főleg ha probléma elhelyezkedése révén manuálisan is reszelhető.

Igen, reszelhető, itt a probléma újszerű megoldásának a kulcsa, illetve ráspolya.

Mert az ilyen szöges és tüskés, sorjás dolgokat, mint azt már ált. isk. technika órán tanultuk és gyakoroltuk, gyakorlatilag ilyen eszközzel lehet patent orvosolni, elsimítani.

Tehát egy ilyen speckó gasztrotestnyílásráspollyal, gyakorlatilag mint egy körömreszelés, vagy fogmosás, tehetjük rendbe reklámok szerint szúrós problémákkal küszködő szervezeti gasztro ki- és bemeneti pontjainkat.

Persze kérdezzük meg a mellékhatások tekintetében lakatosunkat, asztalosunkat és sebészünket, de gyakorlatilag a baleset mentes óvatos használat még koncentráció növelő gyakorlatként is felfogható rohanó világunkban!

Kettő az egyben rögtön.

Aztán majd lehet ezen forradalmi újdonságú természetgyógyászati eszközt is szofisztikálni és cizellálni, mint a fogkeféket.

De itt akkor a dolgot alulról nézve már megint csak átcsúszhatunk egy másik ipari szegmensbe!