Budaházy hídfoglaló és forradalmár körözés alatti pozíciójától mit sem zavartatva jött és ment, nyilatkozott, szónokolt a legnagyobb nyugalomban.

Legutóbb mikor alig észrevehetően, igen komoly rendőri gyűrűben, olyan eldugott helyen, mint a Kossuth tér forradalmi nagyszínpada osztotta a forradalmi észt, akkor a yard azzal indokolta, hogy ez áldásos tevékenységéért, meg annak közepette nem gyűjtötte be, mert hogy nem tudták, hogyan reagált volna a helyszínen lévő tömeg.

Na ja.

Erre ma meg egy sima Deák téri igazoltatásnál bevitték.

Pedig most kurvára, hogy lehetett tudni, hogy mi lesz ebből, hogy hogyan is fog reagálni itt és most erre az a bizonyos embertömeg.

Az lesz, és lett is ebből, hogy tökéletesen be lett pozícionálva a bujkáló csikágó fejfelütésének első patent helyszíne.

Lehet menni a ma lecsukott, és ezzel műtáncsiccsá avanzsált hídfoglaló műforradalmi kiszabadítására, illetve pontosan a szituációhoz tökéletesen megfelelő helyszínre gyülekezni és a feszkót kezdeni, a forradalmi hagyományok mai megfelelőjeként, randalírozni.

Hídfoglaló is hagyta, hogy levadásszák, gondolom nem véletlen, mert ha egész nap szabadon ünnepelni szeretett volna, akkor ebben a rendőrség lett volna az, ami a legkevésbé zavarja, már ha ő nagyon akarja, és legalább a minimálisat figyeli erre.

És, hogy a yardnak miért volt olyan fontos, hogy pont ma foganatosítsa azt, amivel már nagyon sok ideje adós és nevetséges volt?

Ha én rendőrsé lettem volna, akkor mai napra kiemelten követendővé parancsba adom magamnak, hogy pontosan kiket, milyen nevű embereket kell messzire elkerülnöm a körözés alatt állók közül, annyira, hogy ha okmányaikat lobogtatva erőszakoskodva tolakodtak volna az arcomba, akkor is elszaladtam volna előlük jó messze, had üldözzenek csak most ők engem!

Már csak kibaszásból is.