kacatvilág

Beszökött?

Tegnap?

Már vagy egy hete.

És nem szökött, suhant nesztelen, hanem egyenesen betette nagy hideg és nedves seggét, rögtön a majdnem legcsúnyább végét, ami már inkább a télhez van közelebb.

De ez a természet.

Emellett már van mostanság, nem is olyan nagyon rég, egy másfajta ősz bejövés.

Mikor a punnyadt nyár után, a politikai szezonkezdéssel együtt az utcára kezdenek menni megmozdulni az emberek.

És ez tényleg tegnap volt.

Szökésnek ez sem volt szökés, nesztelen suhanás.

Sokkal inkább precíz és demonstrált.

Így is bejön az ősz.

Meg a tavasznak is ilyen az idusa.

Valahogy ezekben az átmeneti évszakokban nagyobb a mozgáskedv.

Egyszerűen belülről is, meg valahonnan máshonnan időzítve, moderálva, stimulálva is.

Télen hideg van, nem jó kint szaladgálni, megmozdulni, meg hát ugye az ünnepek, készülődés, vásárolgatás, pihenés.

Nyáron, melegben kb. ugyan ez, meg az elutazás.

És mint ha ez nem csak belülről lenne érezve így, hanem ezt a belső érzést érezve kívülről is.

Bármilyen éles is a helyzet, meg nagy katasztrofális veszélyben is a haza.

Jó tudni, hogy a természet működési törvényszerűsége így ide, ebbe is hoz valami rendet.

Nyugalmat.