Yardnak a megengedettnél jóval nagyobb súlyú rakomány tűnt fel, ami még jó, hogy szemet szúrt, mert az azt ciggölő teherautót mindössze csak kormányozni nem lehetett már tőle.
Sportolók több tonna sínt gondoltak magukkal húzni.
Még annál is, amire házi logisztikai eszközparkjuk kalibrálva van.
Hogy honnan, azt még nem tudni, mert még nem vették a fáradtságot nyilatkozni róla.
Na ja, fáradt lennék én is, ennyi pakolás után még levegőt is alig hogy kapnék egy keveset, nem hogy még tagoltan vallomást is tegyek, miközben még a fülemen is oxigént veszek fel a szervezetembe.
A savasodásról nem is beszélve.
Méé'?! Ártatlanul dopping gyanúba belekevert dobóatléták sem tudtak verseny után rögtön vizelni!
Pedig mennyivel eccerűbb csak úgy simán hugyozni full iatlszervízzel, akár még kívánság szerint a szállodába is az ellenőrökkel, mint hatósági stressz alatt mindenféle büntetőjogi izé tudatában összeszedetten írógépbe beszélni!
De minek is?
Majd kiderül.
Ha vonat siklik ki, akkor teljesen pontosan látszik majd a hiány helye, ha meg nem, akkor meg nem mindegy?!
Ha használaton kívül volt, akkor legalább nem kell államilag felszedni drága pénzért, hogy ne rontsa a szép vidéki panorámát.
Ha olaj, vagy alkohol illegális szállítgatására volt még jó, akkor meg érdekeltek pillanatok alatt pótolják a zavartalan ügymenet érdekében.
Ha kell, akkor működik itt minden.
Ez végül is érthető és szokásos hazai technika.
Plusz a mindegy milyen hülyeséggel, csak országmentő szereplés egyszerű, emberközeli napi ügyekben.
Ha valamit képtelenek vagyunk megoldani a világ kulturáltabb részén mindenhol már kitalált, működőképes és működtetett adekvát módszerekkel - értsd: törvényhozás és igazságszolgáltatás -, akkor marad mint a legkézenfekvőbb baromság, az államosítás.
Mint ha az megoldás lenne!
Mint ha ez a zsír kis működés, hogy ami kiesik az ember kezéből, az már nem is koppan, ez legalább is nem abban a bizonyos államosított monopóliumok korában fejlődött volna tökélyre, épült volna kitörölhetetlenül be az ország szervezetébe.
Itt nagyobb rend és közbiztonság már csak akkor lesz ilyen tereken, amikor már minden lényeges mozdíthatót elloptak a maradék közösből, és így már átalakított magántulajdonná avanzsálva figyel mindenki a jól megszerzett sajátjára.
A kapitalizmus kezdeti, vadnak is nevezett szakasza, érdekes egy nagy olvasztótégely.
És nem csak a szó társadalmi értelmében, hanem konkrétan színesfém technológiailag is.
Szobrok, emlékművek, síremlékek, sínek, templomi rézereszek, sorompók, vasúti jelző kábelek, csatornafedelek, közlekedési táblák meg minden ilyenek úgy sem kellenek egy ilyen országba.
Utolsó kommentek