Egyfelől a magyar versenyző, á nem, inkább csak résztvevő agyában roppant egyszerű algoritmusok futnak, jól nyomon követhetőek és primitívek, máskor meg szinte az összes józan ésszel, sőt még legnagyobb fantáziával és szabad képzettársítással is kiköbözhetetlenek, csak mondjuk ugyan olyan igénytelenek.
Most pl. az állatkert körül tetőzött két ilyen.
Ember üddögél előtte a városligeti csónakázó tó partján, és nézegeti, hogy oda bíz bőszen és nyugodtan horgászni járnak a kiművelt sporttársak.
No nem ipari méretekben lehalászással, hajóval - jön még majd az is -, hanem csak szépen és nyugodtan horgászbotokkal.
Algoritmus 1:
Vízfelület van, hal van, felszerelés van, lőni nem lőnek ránk = pecázunk
Bocs, legfontosabb majdnem kimaradt, közel van!
Ja és ingyen!
Máséból.
Egyenletből normális és egészséges társadalmi működésre utaló tényezők szigorúan kizárva, illetve eleve hiányoznak, sőt, talán soha nem is voltak.
Hogy a város kellős közepén van?! Mindenkinek a pofájában?! Nem erre találták ki azt?! Mi pénzünkből pakolják bele a lehalászott halacskákat, hogy úszkáljanak gyönyörködésünkre, meg a turisztokéra?!
Általánosságokba kideriválva:
Elég az inger, a kielégítéséhez szükséges természeti és társadalmi javak, a dézsmálásukhoz szükséges eszközök, valamint a cselekmény kivitelezéséhez kapcsolódó retorzió, nagyfokú fenyegetettség hiánya - mert ugye vállról indítható rakéta alatt még simán vissza is lőnek -, és már mehet is a hadd szó'jjon!
Algoritmus 2:
Valami felfoghatatlan, nyomon követhetetlen és érthetetlen, veszi a fáradtságot - mert erre bezzeg van esze, de arra, hogy a sínekre feküdjön, arra meg nincsen - és becsempész! állatot, oda, ahol amúgy is eleve sok van, az állatkertbe, csak azon belül pont oda, ahová kurvára nem kéne azt a fajt, nevezetesen pitont a madárházba!?!?!?
Eredmény:
Megfejtés nincs.
Még csak elképzelés sem a miértek kimatekozására.
Tanácstalanság, adásszünet, meghökkentség és felháborodás.
Utolsó kommentek