Kereskedelmi televízió riport műsora, szokásosan saját magára és az általa etetett és szellemileg karbantartott állatokra hangolva.

Pengetik a Margit szigetről eltűnt kisgyerek sajnálatos, és lehet, hogy majd tragikus történetét.

Hálás téma, lehet a szokásos mindenkit cipelős mikrobuszban útközben riportolni utazászajban valami újabb reményszerű nyom helyszínére haladva.

De ami a lényeg, az aláfestő zene összetéveszthetetlen szitár szerű gitár fel-fel pendülése, Doors: The End.

Végül is.

Az ügy elég sejtelmes.

Akár csak a patent aláfestő örökérvényű.

Csak hát még is.

Ilyen ügyben?

Talán ha kettővel előrébb gondolva, vagy visszafelé, ismerve a zenei kíséret hangulatán túli mondandóját, esetleg témához nem biztos, hogy nagyon jó érzéssel társítható címét.

És akkor erről a fertályról is lesznek majd benne erősen húzónevek a stílus akadémiájában.

Akadémiai szinten.

Végül is.

Most ez a stílus.