kacatvilág

Nincs mese.

Illetve van, pont hogy abban nincs mese, hogy van mese.

Magyar vákumvursli kreatívjai rátaláltak a haza szellemi képességeihez legjobban lemenő kommunikációs formára, a bábjátékra.

És természetesen abból is az autentikusra, a vásárira, harsányan ordenáréra, meg a legalapabbakra, az igazán óvodásoknak valóra.

Plasztikus egy műfaj, alapérzelmeket mozgat, gondolatilag szigorúan szofisztikálatlan, és a legegyszerűbb általános tanulságokat képes hajítani a bambán néző pofákba, vagy a lelkesen és ártatlan visongó gyermeki orcákba

Jó is az, meg kell is ez, a szórakozás és szórakoztatás igazi csimborasszója.

És ezt nagyon komolyan mondom, úgy, hogy a mai napig Vitéz László fan vagyok, és Henrik bácsi szerintem az egyik legnagyobb!

Csak hát megfelelő helyen, meg megfelelő céllal adagolva, mondjuk a búcsúban és kikapcsolódásnak.

Nem villamoson hallucinációs jelleggel, meg politikai sajtótájékoztatón, ott is szintén hallucinációs jelleggel.

Habár mondjuk ez sem teljesen így van, mert ha azt veszem, akkor ami itt megy közéletileg, meg a hétköznapokban az utcán, meg úgy általában már mindenhol, a mindennapi élet minden területén, akkor az egész már egy nagy és őrült, teljesen eszement rémcirkusz, egyre veszettebb halálüldöző flitteres középkori körmenet siralmas és tehetségtelen csepűrágókkal.

Ezek a kreatívok meg csak már az ezsementség talaján növekedve és szaporodva csak a hangulatot alapozzák, meg fokozzák.

Úgy hogy végül is ha ez a bábozás cirkuszba való egy mutatvány, és itt meg már mindenhol csak egy globál nagy cirkusz van, akkor gyakorlatilag helyére is került és rendben is van minden.

Hallottam sporiktól huhogni Süsü szerencsétlen szellemének elátkozott sárga körúti űrsiklókígyóba való akusztikus gyömöszöléséről az idősebb korosztály udvarias kíméltetése érdekében.

De most, hogy hátba is rúgott ez a valóságban, tudtam csak meg, hogy milyen egy elmebetegségről harangoztak.

1. Akik most akkora gyerekek, hogy nekik ez bejöhetne életkorilag ez a híres egyfejű, azoknak lövése sincs már róla eleve, hogy ki a halál is ez a teljesen felfegyverzetlen, így full idióta és hatékonytalan, nulla ütő- és lövő erejű pacifista állat. Ha netán van, akkor gyaníthatóan a televízió elé történő sima lepakoláson túl, foglalkoznak velük legalább annyit, hogy bizonyos orientációjú multimédiás anyagokat kiválogatnak számukra, tehát olyan kultúrkörben nevelkednek, ahol több más haszontalansággal egyetemben rendelkezésükre bocsátják a tömegközlekedési szituációkban is megjelenő alap emberi együttélési szabályt, a figyelmességet. Ez esetben sárkánymesebábot pótolják a szülők.
2. Olyan életkorú gyermekegyedek, akiknek impulzus nevezett vadkörtézni nagyon szerető mesehüllő, nem igen nagyon szoktak úgy magukban közlekedni a nagyvárosi tömegközlekedési eszközökön. Ha pediglen ezek szerint e tevékenységüket felnőtt felügyeletében folytatják, akkor nevezett nagykorú valószínűsíthetően iránymutatásokat ad számukra, ha csak úgy pöffeszkednének azzal az igénytelen óvódás fejükkel és még gyengén kigyúrt testükkel három ülőhelyen elfeküdve, miközben idős nénik és bácsik rogyadoznak előttük piacon telepakolt cekkereikkel az utastérben. Ha ezt nem kapják meg ott a helyszínen vagy az otthoni gyermekszobáikban, illetve iskoláikban szülői, gondviselői, tanítói ágon, akkor nem nekik kéne huhognia Gyula bácsi hangján a nagy ződnek, hanem említett nagykorú tulajdonosaiknak és/vagy kísérőiknek kéne hogy ossza az észt a hangszóróból Kutya bácsi dohogva, esetleg Taki bá' megértőbben a Szomszédok című sorozatból, de inkább ebben a helyzetben már Kalifornia kormányzója még mint terminátor.
3. És ha már mesefigura, meg ilyen időben vissafelé távoli, tehát kvázi még emberközelien szelíd, akkor már miért nem Irma néni a Frakk-ból, mert ő még is csak illeszkedve a szerephez, a saját fajtájának életéért könyörögne, illetve ami még fontosabb, a hangja is szelídebb, nem olyan ránkszakadóan fülsértő, mint a böszme nagy sárkányé.

Aztán ha szétcsapta az agyamat a Süsü, akkor kiesve a szerepemből és a villamosból, a Nyugati téren láthatok eredeti politikai bábjátékot, ahol Feri bohóc és Viktor bohóc patent homokozóban szemlélteti a középső legnormálisabb nyugodt erőnek előadásában, hogy mit is művelnek mint hitvány nagyok az országgal és annak szerencsétlen állampolgáraival.

Csodálatos.

Én már látom, hogyan grundolódnak egyre több ilyen nagy bábozások és mesejátékok a politikai élet nagy és nevetséges küzdelmében.

Egyre nagyobbak lesznek a figurák, akkora óriás bábok, hogy kettő emelet magasan lengedeznek majd az utcán, és úgy tolják majd be óriási fejüket a Combínókba.

És ütik majd egymást, igazi csihi-puhi, egyre nagyobb palacsintasütőkkel a jó nagy Paprika Jancsik.

Henrik bácsi meg csak néz szerencsétlen értetlen, hogy mi is ez itten, ez a baszott nagy bábozás.

Meg mi is.

Győzi és művelt, csendes kis családja lesz a nagy és ordenárén hangoskodó vásári hangulat csináló, simán, otthoni alapműködést hozva.

És még az sem kizárt, hogy a nagy felfutásban még előkerülne egy vidám mutatványra Jóska bá' is, az igazi nagy bohóc, az örökifjú legszórakoztatóbb figura.