kacatvilág

Ebben az egész Goldenblog játékban maga a valamelyes féle nagyságú (nemtom pontosan mekkora is az az akkora) pezsgés a lényeg szerintem.

Hogy mint valami kő (nemtom pontosan mekkora is az az akkora) bele van, volt, lesz(?) baszva egy vízbe (nemtom pontosan mekkora is az az akkora), és oszt akkor ott ver fel hullámokat (nemtom pontosan mekkora is az az akkora).

Átmozgat, áramoltat, megpezsget pro és kontra, mindenkit világelképzelése és idegrendzsre (nemtom pontosan mekkora is az az akkora) szerint.

Leginkább vitáztat (nemtom pontosan mekkora is az az akkora).

Aktívan és úgy nagyjából szinthez igazítottan artikulálva.

Ilyen szempontból még az is lehetne, hogy azzal tenné a legtöbbet egy ilyen játék, hogy nagyon korrekten és jól elbaszott, akár még tudatosan deriválva is.

Ami nekem tetszik, az annak a figyelése, hogy mennyi féle képen, és mennyi féle szempontból élik meg részvevők és figyelők ezt a játékot.

Én pl. már ezt a blogjátékot is eleve úgy élem meg, hogy minden játék benne és überszubjektív, hiszen pont azt az esetlegességet keresem benne, ami nekem nagyon bejön, és amit a legkevésbé sem találhatok meg olyan professzionális fórumokon, ahol pont az a lényeg, hogy minél szélesebb keresztmetszeteknek tessenek.

Mint ha az egésznek az lenne a lényege, hogy olyanok legyenek benne, amik pontosan attól létjogosultak, hogy minél kevesebbeknek tetszenek, mert pont akkor funkcionálisak műfajilag, olyat előállítva, ami egyénidegrendszerre leszakadt.

Érdekes meg pont az, hogy hogyan lehet ezen szűkeket tágan nézve összemérni.

Már megint ez az érdekes átmenet.

Egy valamilyenből, egy teljesen másmilyenbe, amik valahol még is egyek.

Meg a sok vita is ebből van, ami így tök jó.

Na majd mikor egyszer még majd a blogversenyek blogversenye lesz!