kacatvilág

Tökéletes.

A  már szokásos, helyszíntől, nap- és évszaktól függetlenül bárhol felvehető ostoba pihenő pozíció, mint a világegyetemben való létezés legelviselhetőbb állapota, itt éppen a múzeumok éjszakája alkalmával prezentálva.

Empirikus úton lebonyolított önkitapasztalás útján szerzett tapasztalatok alapján felállított direktíva (evolúció,környezeti alkalmazkodás nem csak túlélés, hanem életben jól érzés miatt is, habár ha azt veszem gyakorlatilag mára ez a kettő ugyan az, legalább is nekem) szerint nagy helyeket kerülve, hol nem empirikus úton lebonyolított önkitapasztalás alapján élő tapasztalatlanok tumultózus jelenetekbe sűrűsödnek kizárva mindenféle értelmesen és kellő kellemetességgel kivitelezhető múzeummegnézést - ami amúgy is eleve baromság, hiszen csak egyre bármelyikre kell minima fél nap még a nagyon gyors észlelési, felfogási, befogadási és feldolgozási paraméterekkel rendelkezőknek is, nem hogy egyetlen rövidke este a stuffokkal együtt -, laza kezdés Ráth György házában.

Itt kellemes mennyiségű ember, a hely alapszelleméből is adódó, meg még a rendezvény elemeitől spilázott hihetetlen hangulat.

Ami bent van, azt menj el, nézd meg, nem huhogok róla, teljesen felesleges, mert látni érdemes, és ezt ingyé bármikor meg is teheted.

Viszont ami volt, és amire jó esetben is, ha jövőre lesz, akkor is egy évet várnod kell, arról azért kedvcsinálónak, meg szívfájdítónak.

Indiai teázás, henna festés, jósda és konci, indiai ütős és egyéb hangszerekkel.

Mind ez kerti fáklyákkal világítva.

Aztán Népművészetiben, a nagy múzeumi aulában igazi marokkói fesztivál, Chalaban örömzenélése.

Na ezek a szituációk miket levadászni érdemes e napon, a különleges légterek és szereplők találkája nem normál időkben.

Mert Népművészetit bemész nyitva tartásban, oszt megnézed.

Chalabant elmész klubba, oszt meghallgatod, mikor ott van, no és nem csak van ott, hanem zenézik is.

De hogy nagy vastag, márvánnyal borított klasszicista stíl falak közepette pörög az ezer élettel teli ezeregy éjszaka varázslata muzsikában, na ez az a kontraszt, amiért érdemes, mert nem minden nap van, csak ilyen belőcsölt alkalmakkal.

Látni azt, ahogy komor, jelentőségteljes, hideg falakkal ölelt teret felfűtik parázs hangulatra aranykezű gyerekek az arab zenével!

Na ez a nem mindegy.

Oszt séta fel várba, gyönyörű esti budapesti belvároson és lezárt Lánc hídon át.

Alagút előtt egy kis jazz.

Ha meg már fáradt vagy, akkor emberekkel tömött pezsgő várban, csak cipeld ki seggedet a Savoya teraszra, dőlj bele egy nyugágyba, és tedd fel lábadat a pont megfelelő magasságú kert betonszegélyre, hogy meztelen lábfejedet a hűs fű simogassa.

Ha fejed jobbra bukik oldalra, akkor a nyár esti budapesti panoráma, ha balra, akkor meg a vár Nemzeti Galériájának impozáns épülete, ha meg semerre,csak van úgy középen, akkor szép kertek lovas szoborral.

Zene hozzá Palotai, plusz aláfestésnek nyár esti zsongás.

Mint ahogy a képi világhoz töménytelen mennyiségű gyönyörű lány, akik így, ilyen várakozásos lelkesedéssel öltözni csak is a könnyű nyári estékre tudnak, mikor program van, meg talán valaki férfi lesz szembe jőve.

Aztán még ha úgy egy körül tápászkodol fel és hazafelé, akkor akár már mindenhová be is mehetsz ahol múzeum van, mert már kellemesre ürült mindegyik.

Csak nem buli utáni vörösborba padlón heverő konfettik vannak, hanem teljesen leamortizált múzeumi őrök, akiknek ez a nap a gigastressz, a rendes évi életrémálom, amikor a féltve őrzött termeikbe nem óránként csak egy-egy, még a nyugdíj mellett számukra is viszonylag könnyen, jól és szervezetten szemmel és kordában tartható ember szédeleg be, hanem rajzanak ezerrel a legnagyobb káoszra, tehát tökéletes egyensúlyi állapotra törekvő emberrészecskék.

És az a kurva Hiller még uszítja is őket mindenféle kiadványokkal, hogy kapják magukat és az alkalmat, és azon az éjszaka nagyon rontsanak rá a kultúrára, ami ráadásul akkor pont éppen a hosszított nyitva tartású múzeumokba van stokizva be!

Minden egyben volt és nagyon.

Idő pont annyira meleg, hogy azért kicsit hevülj, de csak azért és annyira, hogy ingedet levéve hűsítve simogasson az éjszaka levegője rád-rád törő hullámokban.

Meg ha csak ülsz, akkor kicsit mint ha fázz is, de csak úgy kívülről, hogy még érdekesebb legyen, és hogy kereshesd a melegebb áramlatokat, vagy emberi testeket.

A hűs, hogy vágd azt, mi az átmenet.

Ami mindig eljön mindenhol, és ami az a pont, ami kettő között van a határon.

És ami a legérdekesebb, mert az a legérezhetőbb igazán.

Az átmenet.

És voltak mindenféle illatok, amikbe még belefest az éjszaka.

Party fáklya tűzének füstös-olajos illata, húsok grillezésének illata, hűsülő levegő illata, fák estére súlyosan frissülő illata,  nők hajainak és parfümjeinek illata tömegekből ki- és bekeveredve, és még vagy számtalan ilyenek.

 Rárh György Múzeum kerti fílingje azokkal a bizonyos ilyenkor valójában elmaradhatatlan tüzekkel.

És ahol aztán ugyan ott lesz a jó kis indijaji zene.

Ez már itt a Calaban, és ahogy nagyon pörög a darbuka

Nagyon tudnak és nagyon hangulat

Múzeumi közönségek koncerthangulatban.