kacatvilág

Azért én ennél a Da Vinci nevű operáló robotnál egy - legalább is számomra - érdekes kérdés erejéig leragadnék még egy hangyányit saját magamnál, legalább saját magam.

Mert ugye ezt kigyúrták szokás szerint mint mindent hadiiparilag, hogy ha már videó játék szinten háborúznak más kontinenseken, akkor a nehezen és sok pénzért pótolható emeltebb szintű felcsereknek se a golyózáporokban kelljen egészségügyileg beavatkozniuk azokba a szintén nehezen és sok pénzből pótolható élő hadierőkbe, akik azért nehezen és sok pénzért pótolhatók, mert olyan ketyerékkel szambáznak, amiket flipper szinten nem lehet abból a bizonyos távolból működtetni.

Gondolom név is innen, mert Da Vinci kolléga emberi test és anatómia, de legalább annyira nagy hadiipari álmodozó.

Na szal mikor már mindenféle gigantikus és Nobel díjas kiszámoló képletek és elméletek vannak minden területen, akkor kéne már végre egy olyan érdekes és nagyon nagy is, ami valahogy patent felvázolja egy kockás füzet lapjára, hogy a sok cuccok, ami az egymás elpusztítására szakosodó, és így mindig legelöl rohanó hadiiparból avulás révén hátracsúszott a történelembe ez idáig, az egymás építésére szakosodó, és így természetesen hátrébb kullogó polgári felhasználásba, valahogy pontosan, vagy legalább kb. nagyvonalakban milyen arányban van egymással létezésük e kettő szakaszában.

Tehát akár eszközre lebontva, de még globálisan összességében is, bármi szir-szar és/vagy bisz-basz, világtalálmány, vagy maga az egész emberi technológia mennyibe van a világkörnyezetre mikor pusztítanak vele, és mennyit hoz neki mikor építenek.

Mert, hogy mindent így működtetünk a kőbalta óta az biztos.

Meg sajna talán az is, hogy már másként nagyon nem is fogunk.

Ez igen erős törvényszerűségnek néz ki innen a külvárosból.

Csak azért legalább érdekességként jó lenne érdekességnek ez a bizonyos kis kimutatás.