kacatvilág

Nem kell ahhoz a már honi viszonyok között a vadkapitalizmus zűrzavaros viszonyai között jól bevált piramisjátéknak lenni a háttérben, hogy egy külföldön sikeresen és régebben működő modell kis hazánkban simán bereccsenjen.

Ez a szabadság és a szabad vállalkozás szépsége.

Na és természetesen a felelőssége is.

Csak erről itt erre felé nem nagyon szeretünk még igazából tudomást venni.

Mert itt úgy nagyjából mi jó hülyén csak nyerni szeretünk mindenen, nagyon könnyen, és nem is keveset.

Nagyjából, sőt teljes egészében mi dönthetjük el, hogy kivel és mire szerződünk le, és kinek a milyen történetével teszünk szert tisztes haszonra, vagy kiadós buktára.

Sőt, még végül is az is a mi felelősségünk, legalább is magunkkal szemben mindenképpen, hogy jól körbegondoljuk, ne adj isten körbe járjuk, hogy előre megfontolva hazudnak nekünk eleve bűncselekményre készülve, vagy csak őszintén de nagyon bután verik a mi farkunkkal a csalánt.

A legvégén mindenképpen, mert ha még meg is állapítják törvényileg, hogy nekünk igazunk van, pénzünk után futhatunk akkor is feleslegesen, és a verdikttel a zsebünkben arra való tekintettel nem lesz olcsóbb nekünk sem az átcsomagolt parizer.

Persze ez a kép is színesebb, meg árnyaltabb, és vannak fokozatok, meg elgondolkodtatók.

De azért jó nagy, már eleve átlátszó baromságokba is belerohantak itten jó páran az elmúlt években, kezdve a 6000%-os kamattól, egészen az összes többi minden ilyen extraprofitos tuti okosságos finomságokig.

Aztán meg károsultak szövetkezet alapítása, felvonulása, dühös ökölrázása, azzal a konkrét igénnyel, hogy most akkor ugyan már ezt a buktát lesz nekik szíves azonnal, de inkább rögtön, illetve talán hamarabb a magyar állam, tehát többek között én is, mint adófizető lúzer, kártalanításként a bedőlt mágus és okosság helyett ugyan már finanszírozzam meg.

Minél szélesebb a károsulta köre, tehát minél jobban sikerült az átverés, vagy volt nagy csacska az alapkoncepció, annál inkább ugye már társadalmi igazságosság igényévé nőlve ez egész purpárlék.

Főleg, hogy valami titokzatos módon, a legtöbb közülük a szegény kisnyugdíjas.

Ebbe az autóreklámos bizniszben is fel fognak merülni szerintem biztosan az ilyen fajta jól megalapozott igények.

Kérdem erre én, miután persze kicsit sajnálva őket, de azért kacagtam egy keveset, hogy ha meg lett volna ebből a bótból nekik extracsúcsprofitos gigakasszír, akkor utána a pénztártól távozva fáradtak e volna át a Magyar Államkincstárba, hogy bevéve engem is a partiba, ha már a buktaszámlát tolnák úgy is rám ha úgy hozta volna az élet, kicsit csengessenek be részemre is az én közösömbe, vagy csak simán hazatipegve veregették volna saját vállukat jó elégedetten, engem meg azt a  közöset, amire gáz esetén megint csak dobnák az igényeiket, le sem szarva, hogy most már aztán kérem szépen mekkora fene nagy üzletemberek ők itten.