kacatvilág

Magyar Átcsomagoló és Szemétlerakó Műveleti Terület Köztársaság Nyrt. igazgatóságában, és a miniszterelnökvezérigazgató kinyilatkoztatása szerint is böszme nagy elkúrt hazudozás formájában folyt a részvényes állampolgármagyarok tájékoztatása és az üzletvitel szerű üzletvitel.

De annak sem örülnék, hogy ha a másik brigád lenne a műveleti terület jelenlegi, vagy közeli jövőbeni vezetője.

Hosszabb távra most nem nyilatkoznék ez ügyben, mert ugye történhet bármi is, jelenlegi álláspontom az eddigi és a mostanság prezentált prezentációkra hagyatkozik.

Sőt, utóbbinak, határozottan még kevésbé örülnék, mint amennyire az előbbinek nem örülök, és mikor úgy voltak az utóbbiak, akkor is kevésbé örültem, mint most az előbbieknek.

De van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezzel a forma álláspontkialakításommal már jó ideje közel sem vagyok egyedül oldal függetlenül, hogy nem azért oda pakolok mert ez/az a patent, hanem mert számomra/szerintem ez/az a kisebb gáz.

De azért a másik sem a sátán.

És aminek meg aztán meg már végkép a legjobban nem örülök, az a permanens feszkó és a random csikágó, mostanra már utcai formában és egyre durvuló kivitelben!

Sőt, igazából ennek nem örülök!

Azért kérem szépen ekkora nagy eszeveszett élet és nemzetveszélyes világvége közel sincsen itten, hogy ennyire izgulni, mi több harcolni, mit harcolni, utcai harcolni kelljen!

Még ha azt sokan be is haluzzák maguknak és másoknak, vagy akár miért is, azért maguknak nem, de másoknak igen.

Egy ilyen nagy műveleti terület, mint egy ország, az egy olyan baszott nagy kóceráj, hogy ha csak nem valami ténylegesen teljesen oldalra kicsúszott eszementség van az élén, akkor oldalirányítástól függő, még bőven beleférő jobbra-balra kilengésekkel, de nagyjából teljesen ugyan abba az irányba viszi az a böszme nagy tehetetlenségi tömege azon a pályán, mit a földrajzi és politikai környezete biztosította domborzat enged neki meg.

És ha az elbaszás ehetőségét, milyenségét és mértékét nézzük, akkor is nagyjából ugyan ez a helyzet.

Ameddig nem Csurka Pista bácsinak, vagy Thürmer Gyula néninek hívják a sheriffet, addig azért annyira senkinek sem kéne izgulnia, hogy olyan nagyon csúnyán elragadtassa magát.

Azért még sem nem nemzeti szocialisták, sem nem bolsevikok nem menetelnek/vágtáznak itten.

Ebben a nagy kétpólusú játékban annyira foglyai már egymásnak az oldalak hülyeségeikkel, hogy mint ahogy Anna örök, benne vannak már egymás minden nyakkendő kötésében.

Akármelyik jó cuccolásának része a másik, és akár melyik hazudozásának is része a másik.

Már csak a leszoritósdi kényszerítőzésével is.

És mi meg jövünk a hülyeségeinkkel, hogy ezek milyenek, hogy hazudnak, meg hazudnak, és mikor nem hazudnak, már akkor is hazudnak.

Na ja.

Ezek már csak ilyenek.

Akármelyik. Mindegyik.

Hiszen teljesen olyanok mint mi.

Akármelyik. Mindegyik.

Közülünk valók, nem mási bolygóról, sőt még csak nem is másik földrészről vagy országból.

Akármelyik. Mindegyik.

Bármennyire is nem szeretnénk/tudunk/vagyunk képesek róla tudomást venni.

És ráadásul még saját kezűleg mi is választjuk őket.

Akármelyiket. Mindegyiket.

És ők azt lökik, ami nekünk kell.

Akármelyik. Mindegyik.

Csak attól függően, hogy milyen ideológiai alapon kell nekünk a Kánaán.

Ha nekünk az überfrankó, meg a hiperkorrekt kéne, mi arra adnánk a voksunkat, nem pedig a hülyeségekre, amik gyakorlatilag a mi saját hülyeségeink, a nyilvánvaló kamokra, amik a mi kamjaink, akkor három perc alatt nagyon rendes gyerekek lennének ezek, illetve akkor így már lennénk mi magunk is, és annyi igazat pakolnának ránk, pakolnánk magunkra, hogy csak bírjuk elviselni.

De mivel nem nagyon bírjuk mi az olyat, meg olyan nagyon okosak vagyunk, hogy habár mi magunk is romokban heverünk saját magunktól, azért simán úgy gondoljuk, hogy mi tudjuk azt a frankót, ami egész galaxisokat oldana meg és üzemeltetne paradicsomi állapotok közepette, hogy mindenkine teljesen egyenlően nagyon jó benne, és természetesen csak úgy magától, illetve tőlünk, a mi módszerünktől eleve elrendelve, mindenféle energia befektetése nélkül.

Kaja, pia, zongora.

Ahogy az kell.

No meg ahogyan jár.

Napszemüveg, Tibi csoki.

De hát ez egy ilyen másikoldalország.

A hülyék mindig a másik oldalon vannak.

Itt, ezen, még véletlen sem, meg még mutiban sem. Egy darab sem.

Itt, ezen az oldalon csak a perfektek vannak hegyekben, a rendesek, becsületesek, korrektek, igazak, magyarok, meg mind ilyenek.

A szemetet eldobálók, falakat összefirkálók, liftbe belehugyozók, parkokat lebontók, adót csalók, rafkozók, meg mind az ilyenek, azok meg mind a másik oldalon.

Hát ilyen egyszerű ez.

Nem?