Nemtom mi a gond ezzel a megaátcsomagolásos ügylettel.

Végül is csak kvázi kihelyeződött a nagy láncok ezen tevékenysége profiltisztán egy jól menő vállalkozásba.

Így randomoztatták a több mint ezer kereskedelmi egység között a cuccot úgy, hogy nem a helyi erőknek kellett műszak után titkon a lelkiismeretükkel birkózva a sötét raktárok sötét mélyin buherálni a lejárt szavatosságú készleteiket, hanem konkrétan erre szerződött alkalmazottak reszelték eztet főállásban és főmunkaidőben.

Így alkalmazottak tudtak többet kedvesebben és udvariasabban foglalkozni tevékenységi körükben tartozó ügyletekben a vevőkkel.

Sőt, lehet, hogy azért is volt létjogosultsága ennek a jelek szerint igen nagy volumenben és igen jól menő vállalkozásnak, mert nevezett üzletek már nem bírtak ezzel a sötétbe csúszó tevékenységükkel, no nem tisztességileg, meg lelkiismeretileg, hanem munkaerőileg, logisztikailag.

Vagy lehet, hogy csak én vagyok megint ennyire hülye, de azért mindig furán nézek, mikor mindenki furán néz, ki nyakig van abban a szegmensben benne, ahol ezek a fura nézésre késztető ügyletek történnek meg.

Mert kérdem én, hogy mikor öldöklő üzleti harc öldöklik, akkor nem kíváncsiskodik egy valaki, aki elad valahány tonna lejáró valamit rendszeresen valakinek, hogy mi a halált csinálhat az vele?

No természetesen nem aggódásból, hogy csak nem el akarja így lejártan adni ezeket ez, hanem úgy pénzkeresetilehetőségileg, hogy mi a halál úton pörget ez ki még ebből valamit, amit én ne tudnék megcsinálni, és akkor én kirántani még ebből is a zsét, ha már úgy is nálam jár le alanyilag.

Vagy nemtom van e erre esetre írás elő, ha valami eléri a végét annak mi rá van írva, akkor mit kell, mit lehet tenni vele, főleg ha az olyan szerből van ami élelmi, és lehet ártalmas az emberi egészségre, s ennél fogva már az egész legyártását és bestokizását is komoly előírás és engedélyhegyek veszik körbe?

Hogy megsemmisítés, vagy űrbe kilövés, vagy tengerbe süllyesztés, vagy valami ilyenek?

Vagy ha az áruházamba megrohad 50 tonna csirkeláb, akkor azt ha gondolom karácsonyra szórhatom szét a városban lapáttal, robogó teherautóból a kóbor macska és kutya falkáknak? 

Mert akitől átveszik, az csak látja aztat, hogy nem sima kukásautóval jönnek érte, vagy űrsiklóval, esetleg komppal, hogy vigyék valamely közeg szeméttelepére.

Hanem szépen, óvatosan csomagolják el az egészet, hogy ne sérüljön a felirat, amit majd felül kell írni.

Valahogy mindig úgy szokott lenni az, hogy ilyen globálabb berhában berhálásokról azért valamit kapirgálnak azok, akiknél az ő jobb hasznuk reményében kötnek ki végül értékesítésre a berhált cuccok, és akik azért ilyenkor hüledezve emelik kezüket magasan az égre, hogy mik vannak itt kérem szépen (meg hogy mennyit bukok én most hogy ez a jó kis pite bereccsent).

És akik a nagy raktárakban dolgozva ilyen sok nagy árut cimkéztek át folyamatosan?

Ők mit hittek, hogy éppen mit, illetve min dolgoznak?

Ennyi erővel vadkender termelésben is dolgozhattak volna, vagy pénzjegy hamisító nyomdában, akár kokain laborban.

De gondolom mindegy, fizetés van, gyerek, tankönyv, ebédbefizetés, esetleg dimárszon divixes dévédé lejátszó, miegymás, a nagypolitika meg nem az ő dolguk, munka ez is, ha egyszer ez van.

Ja meg ő előrelátóan olyan cuccot nem vesz, meg még lehet, hogy szól a rokonoknak is.

Habár mindegy, mert akkor meg majd jó elővigyázatosan megveszi azt, amit meg a máshol csomagoltak jól át, sőt ami lehet, hogy alapjában véve az, mit előtte már ő is átcsomagolt egyszer (kétszer).

Anyag nem vész el, csak átalakul.

Megeszzük, megisszuk.

Végül is mindegy is, mert ha már ennyi alapból is szemetet, meg E adalékot nyomunk magunkba, meg az egyéb hozzáadott értékként ítfokozó rákkeltő szarokat, akkor az a komikus dátum, már tényleg nem tétel.

Megelőzzük a rákot úgy is infarktussal.

Paprikát is csak azért dúsították ólombetétes bakancsokkal, mert a magyar gyomor szereti a nehéz ételeket.

A sok szépen újracsomagolt szép csomagolású csillogó-villogó szart úgy is csak beleinken áthúzva továbbítjuk a hipermarketekből a szeméttelepekre.

Lehet, ezért is lényegtelen ez ügyletben mindenkinek az időtényező.