Victor Hugo Nevető embere foglalkoztatta Gulácsyt. A téma első képi megfogalmazásának történetét Gulácsy 1902-es, első firenzei tartózkodásának idejéből Lehel Ferenc örökítette ránk idézett művének 13. oldalán.
"Odahaza nem feszélyezve lakótársa jelenetétől a tükörben óraszámra fintorította arcát, a "Nevető Ember" szavait citálva és Gwynplaine nevét ordította. Majd hirtelen Burghardthoz fordult és meredt szemmel bámult annak készülő önarcképére; csontos ujjával rámutatva kiáltott: "Ne folytasd, elrontod Gwynplainet; ott lóg a cudar az akasztófán, a városszéli dombokon." Lakótársa álmélkodva tűrte, hogy Gulácsy megfordítva vásznát a tótágast állított önarcképet néhány ecsetvonással átalakítsa, míg abból csakugyan egy kísérteties dombos táj bontakozott ki, melyen a szél egy akasztott hulláját lóbálta."
A Burghardt Rezső képéből alakított Gulácsy festményt bizonyíthatóan még legalább két, a témát feldolgozó mű követte. A most felbukkant szerepjátszó önarckép mellett, a ma még lappangó, de reprodukcióról ismert Josiane és Gwynplaine című. (Közli: Lehel Ferenc m. 17/a és Szíj Béla: Gulácsy Lajos Bp. Corvina 1979. 8. ff. Kép)

Részlet a Magyar Nemzeti Galéria adatszolgáltatásából