Engem meglepett, hogy a város e számora is egyik legérdekesebb hangulatú részének ilyen várostörténeti elnevezése van, Palotanegyed (régebben: mágnásnegyed): Józsefváros Nagykörúton belüli része. Délről a Baross utca, északról a Rákóczi út, nyugatról a Múzeum körút, keletről a József körút határolja.

Az meg külön jópofa, hogy ilyen patent blogja, proaktív arcai tevékenykednek.

Náluk szaladtam bele megint abba az érdekes kezdeményezésbe, ami már akkor nagyon bejött nekem, mikor legelőször hallottam róla.

Város(rész)nézés teljes emberközelben, a hely hétköznapi finomságait megmutatva.

Én is valami ilyenen elmélkedtem már régebben, no nem kivitelezési szempontból, hanem, hogy ha utazó lennék, akkor ilyen érdekelne, bármerre is járok.

Persze a nagyok, híresek meg csili-vilik is, de úgy igazából ez a fajta bekúszás az, ami nekem igazán bejön.

Nézem sokszor turisztokat, ahogy mennek várostérképen mint hangya a nagy pontokon át, és csak pár utcával kéne beljebb szakadniuk, hogy egy még másikabb világba beszédüljenek, kicsit jobban bele abba az országba, ahová már úgy is eljöttek.

Azt lehet, hogy én baromságom, hogy a nagy és jelentős látványosságok annyira nem is nagyon kellenek, sokkal szívesebben őgyelgek a számomra idegen helyek full érdektelen hétköznapi tereiben.

Ablakokon bepillantani függönyök mögé nyári melegben, hogy hogyan is vannak azok a lakások rendezve be, tányércsörgés, rádió, krákogás.

Fura egy játék ez, léleklebegés városokban bujkálva, sokszor hangulatok miatt nem is olyan könnyű.

Idő, elmúlás, emlékek, szegénység, ilyenek.

Mikor nem az a kérdés, hogy hol, melyik a tuti étterem, ebben és ebben a kajában a legjobb, hanem, hogy ebédidőben hová, merre mennek enni ki az emberek.

Persze ehhez arcok is kellenek, akik hangulatban vannak otthon a terepen.

Akik tudják a tutit.

Mert legtöbbször már azok sem ismerik ezeket a helyeket akik ott élnek, és teszik őket pont olyanokká amilyenek.

Vagy már nem tudnak róluk, mint ahogy semmi másról sem, mert nem is akarnak, vagy még nem tudnak róluk, és lehet, hogy már lehetőségük sem lesz nagyon, akár akarnak, akár nem.

Gyorsan tűnik el minden.

Először a hangulata, aztán maga is.

Sokat gondolkodom rajta, hogy vajon akik ebben a gyorsan jellegtelenedő darálóban caplatnak a hónuk alatt focilabdával mint kiskorúak, azoknak később ugyan ebben az egyre gyorsabban jellegtelenedőbb darálóban lesznek e ilyen hangulathelyeik.