Spanyol fizikusok elmélete szerint évmilliárdok múlva a világegyetem a nagy és folyamatos tágulása révén nem darabokra szakadva szét szűnik meg, úgy hogy a képek leesnek otthon a falakról és az üvegpoharak rezegnek majd a vitrinben, hanem csak simán megáll majd az egész kóceráj mint egy lejárt vekker, az asztrofizikai értelemben vett idő eltűnik, elfogy, hogy egy uccsó nagy vidám pillanatképben merevedhessen minden meg széles mosollyal magán.

Honi megfigyeléseim alapján csatlakoznék is az ezen elméletet preferálók táborába.

Az alap az, hogy a távolabbi dolgok gyorsabbnak tűnnek az univerzumban mint a közelebbiek.

Asszem ezzel egyértelműbb is, hogy miért látják itt mindenről ami még odébb van, hogy milyen nagyon gyorsan elkészülhet, és ahogy egyre közelebb kerül, úgy miért is válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy már pediglen talán soha nem is lesz annak olyan, hogy vége.

Persze lesz, majd akkor mikor eljön a nagy egészmegállás.

De akkor is csak valamilyen szintű készültségi állapotban történő kimerevedéssel és nem elkészüléssel.

Mivel ugye a gravitáció törvénye alapján a világegyetemben mindennek vonzania kéne egymást, és így egymás felé mozogva az egész bazárnak nem kék szabadnak lenni tágulni, ezért belepakolták a szisztémába a bizonyos setét energia fogalmát, ami erről az egészről tehet akkor, és amiről az egyszerűség és célszerűség kedvéért gyakorlatilag semmit nem is tudnak, hogy valójában azért pontosan mi a repedt lótüdő is lehet az.

Csak be van pakolva, hogy az az ok.

De mivel ez egy akkora távoli és kozmikus ok és okozati rendszer, hogy csak kapirgálják a mibenlétét, ezért a tudomány jelenlegi állása szerint mindössze meg kell elégednünk az okként való létezésével ennek a bizonyos setét energiának, de hogy az pontosan mi is, hogyan is ketyeg, eszik e vagy isszák inkább, és hogyan is csinálja ezekből a nem ismert tulajdonságaiból adódóan azt a csúnya nagy renegát világegyetemtágítását, na az még most nem tudható.

Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mert ezt az álláspontot is nagyon erősen rá lehet húzni a honi működésekre, de oda jutottam gyorsan, hogy setétség az valóban végtelen nagy van, de az a bizonyos energia viszont nagyon jól kimutathatóan, láthatóan és érzékelhetően sehol nincs a rendszerben benne.

Innentől akkor tényleg már az új elgondolásnak ződ a lámpája idehaza is, hogy a tágulást, mindennek mindentől való ésszerűtlen távolódását, semminek el nem készülését nem az a bizonyos setét energiának nevezett zavar az erőben okozza, hanem simán az időnek a lassulása, ami ilyen működése révén majd a nagy satufékhez vezet.

Egy egyszerű példával élve, de azt még véletlenül sem mondva, hogy érthetővé téve, a 4-es metrónál minden patent, csak alálassul az idő.

Minden lehetne benne terv szerint és időre, de az idő kozmikus lassulása révén a távolabbi pontjai mind térben, mind pedig időben gyorsabban látszanak mozogni elfelé.

Vagy lásd a legújabb komédia komoly kezdetét, a kormányzati negyed bedőlését.

De ha meg az egész alatt az idő lassulása van a sublótban, és nem a setét energia, akkor nem is gyorsabbak a távolabbi dolgok a közelebbiekhez képest valójában, hanem csak érzéki csalódásunk az egész a hülye óráink révén, és nem is tágul a világegyetem.

Mindegy, akár mi is az igazság és akármi is lesz az univerzum vége, akár a nagy szétszakadásban, akár a nagy kimerevedésben itt nálunk biztosan kint fognak állni a bármiben is illetékesek, és beszélik a hülyeségeiket, hogy még azok után is minden nagyon szép, minden nagyon jó és minden nagyon kész lesz.

Engem ennyi bizonyosság ebben az egész nagy és ismeretlen univerzumban már most bőven megnyugtat, és úgy gondolom, hogy többet nem is várhatnék.