Nagyröptű politikánknak nagyjából kettő féle megoldása van mindenféle makacsul húzódó ügyre.

Természetesen ezek közül egyik sem az, hogy na akkor kapjuk össze magunkat és a problémát, azt sikáljuk úgy el, ahogyan azt normáliséknál szokás.

Ehelyett van az államosítás vagy a megszüntetés.

Oszt kész, csókolom.

Lopják a színesfémet úgy, hogy bárki bármilyen ilyen anyagból készült cuccot kiejt a kezéből, azt az már nem is koppan.

Egyik (nyugodt) erő javasolja, akkor talán megoldás az egész ezzel való kereskedés szolid államosítása.

De ez meg nem úgy van, mert a végén még kiderül, hogy a nagy országos MÉH telep meg a másik oldalába van bekábelezve, azt azért nem lehet rendezni az iparág körüli kusza viszonyokat a híres rendszerváltás óta.

Politika könyékig turkál a civil szférának juttatandó állami pénzekben, a körülötte saját maga által otthagyott jó kis rendezetlenségben.

Megoldás?

Meg kell szüntetni az államilag civil cuccokra közibénk hajított zsét.

Majd lehet helyette az adónkból adott százalékokból plusz egy (2+1).

Igaz, hogy az így összegileg kevesebb.

Meg, hogy az oda pakoltból is vannak akik kalandosan használgatják.

Szal nem az, hogy akkor majd a tisztelt politika (se) talán nem nyúlkál bele.

Legfeljebb a konnektorba.

Vagy jól hátba rúgja magát, és vág arra felé valami olyan csekély és átlátható rend féleséget, hogy legalább ilyen nem túl cizellált módszerekkel az ifjú cocialista fantomok ne férjenek oda.

Még közbiztonsági és bűnmegelőzési célzattal se.

Nem, mi felőlünk gondolja jó ötletnek bontani bele a rendszerbe.

Én meg pont fordítva látom.

Onnan kéne belebontani már végre a tákolmányba, de az egészbe.

Robbantásos módszerrel.