Én részemről nagy tisztelettel iránymutatónak tartom köztársasági elnök úr iránymutatását ünnepi beszédében vázolt bizalom fontosság és politikai félelemkeltés elítélés ügyben.

Bizalom még véletlen sincs, ez patent, és nem is lesz az elkövetkező vagy úgy százötven évben - meg még utána sem soha -, és mint az alábbiakban talán kiderül, politikai félelem keltés sincsen, mint ahogyan már félelem sem.

Csak sima uszítás.

Meg jól eső ugrás.

De azért iránymutatónak tartom, mert legalább az van.

Már mint nem irány, csak mutatás.

Idea.

Magammal olyan egységben és többszöri jól artikulálásos kimondással, mint ahogyan azt nem is olyan nagyon régen tette egyik - ezek szerint többek között akkor azért politikai félelmet is keltő - pártunk, mikor bizonyos feszült és utcai rendbontásos szituációs szituációban adott köztársasági elnöki iránymutatás annyira egybe esett a saját irányával, hogy azt nagyon egységes és artikulált üzenetben kellett megfogalmaznia, hogy az neki mennyire világos és egyértelmű, követendő iránymutatás.

Mondjuk én mint állampolgár, aki csak kapisgálja az ilyen köztársasági intézmény jelképes és nagy fontosságából adódó jelképes és nagy fontosságú működési mechanizmusát, nevezetesen, hogy nem akár mikor és akár miben szólalhatik meg, azért kicsit megkésettnek tartom.

Meg szerintem a már jóval előbb időszerű első ilyen levezetés után, még lehetett volna már több ilyen is.

Csak a mutatás végett.

Meg az íz.

Persze köztársasági elnök nem házmester, hogy amikor folytonosan / állandóan abnormális, ép ésszel és csipetnyi jó érzéssel elviselhetetlen közállapotok vannak, akkor több kevesebb rendszerességgel a lakók érdekébe seggbe rúgdossa az azokat legyártókat.

De hát akkor meg ki küldi már el hivatalból a picsába néha őket?!

Csak az irány mutatása okán.

Vagy már nem is olyan elviselhetetlenek és eszementek ezek a dolgok?

Nem kell a más irány?

Nem is kell hajtani senkit el a halálba legalább néha napján jelképesen, mert ez így jó ahogyan van?

Talán már sikerült a grundolóknak - meg velük együtt nekünk, egyre táguló, beleforduló köreinkkel - a hosszas, intenzív és alapos kondicionálással elérniük, hogy nem is, hogy nem zavar, de még kell is, sőt hiányzik mint a koksz?

Sőt, ha most így belegondolok jobban, akkor bizony az jön ki, hogy a feszt politikai félelem keltés nem is kelt félelmet egyáltalán, mert az úgy ahogy van, egy jó nagy lóugrással ki is marad lendületből.

Olyan, hogy félelem talán már nincs is ilyen értelemben, sima indulatról indul minden.

Bedobom, hogy köcsög hazug paraszt lopás-csalás-hazudása (meg fordítva ugyan az, ugyan úgy) miatt nem csak, hogy te, de még ükunokáid is éhen döglenek, akkor annak a bizonyos felvázolt csúnya elmúlás konkrét lehetőségének rémisztő érzete meg sem jelenik már a szervezetben, hanem rögtön a köcsög hazug parasztot (meg fordítva ugyan az, ugyan úgy) és táborát elsöprő indulatról,  gyűlöletről indul a program.

Tehát gyakorlatilag uszítás van (macskakövön kutya még is lett itt) simán, nem félelemkeltés.

Mert a félelem az egy olyan bénító féle dolog.

Már biológiailag.

Ha az van, akkor nem lelkes és folytonos rohangálás van, növekvő lendület, folytonos izzás, keresgélése a szituációnak, hanem vasmacska ledobás, fül és farok behúzás, iszkolás biztonságba.

Ja, és ki ne találják már okosok és magyarázzák meg, hogy magyar ember mint a világegyetem különlegessége, amire nem vonatkoznak a teremtés törvényszerűségei, még félni is máshogyan fél, kifejezetten nagyon bátran.

Proaktívan.

Mindegy.

Valós félelemkeltés nélkül sem maradunk azért.

Balázs Pali redesing.

Fiatalosabb, dinamikusabb, extrémebb lesz.

Na ez egy teljesen konkrét félelemkeltés, amire gondolva érzem is a rémületet.

De a haja marad a régi.

Még jó hogy ilyen alap dolgokban ennyi állandóság van ebben a kibaszott nagy és félelmetes világegyetemben.