kacatvilág

Süth Miklós országos főállat(!) orvos felhívta lakosság figyelmét, hogy az ne fogyasszon esetlegesen dioxinnal fertőzött guargumit (E-412) tartalmazó élelmiszereket, ha csak az feltétlenül nem szükséges, míg az illetékesek(?) ki nem vizsgálják(?) az ügyet.

Rövid zárójel, akkor tehát soha többet!

De ami a lényeg, tisztelettel intéznék én is egy felhívást a másik oldal, a hatóságoktól minden szarral nyugodtan lepermetezhető és megetethető lakosság nevében a főállat(!) orvos úr, illetve minden egyéb és hasonló illetékesek irányába.

Legyen szíves nem felhívni, hanem helyette úgy végezni felelős munkáját, hogy ez megelőzhető legyen!

És főleg nem ilyen zagyva ügyekbe, zagyván belekeveredve, amik nem is kommunikálhatóak normálisan érthetően ekkora országos embertömegnek, hogy átlag fogyasztó azt sem érti, hogy most ki is az a bizonyos hülye nevű guargumi, és milyen fedőneve neki az, hogy E-412, és hogyan is kerülnek ezek ketten kapcsolatba azzal a bizonyos dioxinnal, aki pedig Juscsenkóból csinált pár óra alatt nagyon öreg embert, persze nem étkezési mennyiségben fogyasztva.

Meg hogy folyamatosan nő azon cégek száma, akik keverhettek ilyet nokedlijükbe, mert ez egy olyan alapcucc, ami olyan élelmiszeriparnak, mint halnak a víz, és nekik aztán most azonnal szkeneltetniük kell magukat, különben milliós bírságokkal hátba rúgva söpörhetik a föld színéről le őket.

Hát igen, ez a -hat, -het, meg -hatik, -hetik, amiknek ebben az országban a konzekvencia együtthatója erős nulla, úgy hogy erősen valószínűsíthető az igen hiányosan működő üzleti tisztesség jegyében, hogy az amúgy az egyéb lejárt szavatosságú élelmiszerek átcsomagolásával teljesen leterhelt termelők és kereskedelmi egységek farkukat hátracsapva rohannak a nagy országos guargumi rönygenbe.

Úgy hogy felhívakodások helyett, azokat megelőzendő, ismerve a hazai viszonyokat és adottságokat, hogy ami szemét a világban előfordul, az 100% bizonyossággal itt landol a lejtő alján, akkor ha a legeldugottabb afrikai kis faluban, vagy a legtávolabbi alaszkai haltelepen bármi gebasz van kaja-pia ügyben, akkor annak lehetséges hazai dimenzióit kész tényként legyenek szívesek eleve kezelni, és nem várni, mint ha legalább is lehetne valami esélyünk az elkerülésére.

Ja, ja, ez a globalizáció és a magyar ugar történelmi találkozásának szépsége és egyes számú alapszabálya.

Mi itt csak újat termelünk és keringésbe juttatunk az okosságokból, elkerülni semmit nem tudunk.

Nekem mint vásárlónak semmi másra nem kell figyelnem vásárlás során, csak hogy melyik sor a legrövidebb!

És ezen kényelmem biztosítására vannak tartva adómból a megfelelő állami szervek, köztük az is, aminek az éléről mint a fő üzenget nekem az állatorvos.

Főleg úgy, hogy legutóbbi átcsomagolásos balhé alkalmával is olyan penge és elrettentő határozottsággal fenyegette meg már második nap az elkövetőket a leleplezéses és sarkobaszorításos helyzet komolyságával és előrehaladottságával, hogy azok a mai napig remegnek!

De nem ám a félelemtől, hanyatt dőlve a celláikban, hogy majd most a lilahagymájuk billegni fog a zsíros kenyerükön, hanem a röhögéstől, ahogy a pezsgővel feltöltött jakuziba ülve nézik a kettő méter széles plazmatévén az ilyen állami funkcionális nagyon hülyéket.

És nem azért, hogy le vannak maradva mint borravaló, hanem hogy akkora nagy a semmit nem tudó és tehetetlen pofájuk mint a Bécsi kapu.

Mert ugye azóta ugyan úgy kerülnek elő folyamatosan és random mindenhonnan és mindenféle átcsomagoltak, lejártak, romlottak, szabálytalanul készítettek...

Amúgy meg lehet, úgy vannak vele, hogy azért valamit még is csak az íze véget maszatolni kell az ilyenekkel, de nem sok energiát beléjük ölni, mert végül is mindegy is, hiszen mire ezek a kívülről jövő dolgok hosszú távon kifejthetnék egészségkárosító hatásukat, addigra statisztikai alapon a fogyasztók már úgy is meghaltak számtalan maguk által begyűjtött okoktól lesúlytó infarktusban.