Moldovának van egy régi novellája a témában. (ha jól emlékszem)
Nekrológ asszem, mást mond persze a feleség és a szerető, a portás és a főnök, a gyermek és a boltos.
Nem tudom, ez-e a természetes.

Az teljesen patent, hogy más-más a látás, saját szűrés, és privát desztillálás.

Érdekes is, mikor emlékezés van.

De mikor ezekből kéne magadat újra összeraknod!!!!:)))

Hát egen. Filmcímet nem tudsz mondani, edebácsi? (vagy itt csak bcyke?)

Film?
Biztos voltak olyanok, mert ez egy hálás téma.
Most így csak talán valami viszonylag frissre mondanék, minek címét most irtelen nem is tudom (hoppá, lassan magamat is valakikre támaszkodva össze kell raknom!:), valami ember nyomozott maga után magára cetliket ragasztva, meg bőrére írkálva, mert ő még nagyobb szarban volt, ugyan is a delete nem egyszeri behatás volt esetében, hanem random 15 percenként asszem.
Minta Mementó lenne a cím.

Én is láttam részleteket a dokumentumfilmből....Rémisztő lehet, hogy idegenek számára a szerettei, sőt, saját maga is. Magyarázzák neki, hogy ilyen meg olyan volt, így szerette a gyerekeiet, s talán el is hiszi, de nem érzi....
Vajon milyen mértékben határoznak meg az emlékeid?
Teljesen fehér lappal lehet -e újból építkezni, s tudod -e ugyanazokat szeretni, beleszeretni abba, kibe régen.....

persze, hogy vagy 1000 brutál érdekes kérdés van ebben a cuccban benne.

Én úgy az egészet valahogy ezért nem is mélyítgettem, valahogy csak tényleg ez tetszett meg, hogy összeraknának, egyet(?) és ugyan azt(?), aztán tényleg ahány tag annyi féle embert pakolna belőled a legnagyobb jó indulattal, mert neki az voltál.

Ha már itt tartunk, akkor asszem az volt a legnagyobb gáz, hogy a konkrét családban mindenkiben egy szuperapa kép lebeget, azt nehezen tudtak mit kezdeni, hogy ember meg most kurvára nem az.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Miért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,

s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Weörös Sándor: Rongyszőnyeg (részlet)