Live Earth ennek a bolygónak?!

Illetve rajta nekünk figyelem felhívásnak, akikhez képest az Alienek kulturáltan építő és szobatiszta konstruktív létformák?!

Hiszen zsírsáskák vagyunk, erőszakos paraziták malacbőr jelmezben, 2 km hosszú agresszivitás génszakasszal.

Csak nem sav folyik belőlünk a bőrünkön át, hanem pörköltszaft.

Úgy globálisan nagyjából csak azért lopunk, csalunk és hazudunk mindent lepusztítva, hogy aztán meg minden felesleges szart mit így előállítunk, szép vursliszínes csomagolásban felvásároljunk és magunkba tömve bezabáljunk, aztán medve barnán és róka sárgán kiszarjunk, kihányjunk nagy és mindent továbbszennyező szeméttelepekre.

Így pörgetjük át bolygónkat tompán és ostobán az egyedüli számítóként működő beleinken.

Nem remény, hanem csak haladék, azon bizonyos globális beleink egyre betegebb globális működéséből adódó renyhülése, ami a folyamatokat egyedüli akadályként lassítja.

Igénytelenségünk végtelen, nem úgy mint környzeteünk tartalékai, ha elfogynak sorban a szervesek, megesszük majd a rozsdás vasat is, és fáradt olajjal öblítjük az egészet, és még a koppanást sem halljuk a gyomrunkban, mert olyan vastagon lesz benne a galvániszap.

És a legvégén még attól sem fogunk undorodni, hogy utolsó elnehezült mozdulatainkkal egymás radioaktív olajos vizihulláit zabáljuk fel a végtelen és sötét éjszakákban.

Live Earth?

Ugyan má'!

Baszott nagy búcsúkoncert, és utolsó kenet vastagon.