kacatvilág

Na most van az, hogy blogger kávézó.

Ez így első hallásra kb. olyan paradoxon, mint ha fel lenne rántva a virtuális térbe egy a Szecska brügölője szerű melegvizes medence.

Ahogy annak a szubsztrátuma a valós víz melegének valós és valósan fáradt emberi testel érintkezése bágyasztó ellazulással, a lelki tényezőkön túl és/vagy azzal össze is fonódva az ásványi anyag tartalom konkrét kemikális hatása, a hajnali sötétben a kinti hidegbe kísértetiesen felemelkedve messzebb nézve a vízfelszínen mindent takaró gőz, a víz alá lecsúszás a némaságba, a feljövés a hangokba vissza mint egy megint érzékelve a történéseket, de már megtisztulva, a lebegés, a vízben könnyebb testű továbbsodródás, masszírozó sugár alá állás a helyre lecsapással, meg még sok ilyenek, úgy a virtuális blogdolgoknak is megvannak a saját ilyenjei.

Persze mivel mind a kettő emberi tevékenység egyéni jól esés révén közösben lebegésel, minek még több egyéni jólesés indukálódása még több közös lebegéssel az eredménye, így az áttétes párhuzamos megfelelések is megvannak.

De valahogy mint ha az alapközeg alapvetően meghatározná a működéseket és azok kiteljesedéseit.

Blogger a légtérben.

Brügölő a medencében.