Végül is tényleg minden csak nézőpont kérdése, meg az abból adódó viszonyításé, hogy mi mekkora, meg mi mennyire cinkes, kilóg a lólábas, pofátlan, határtalan és kellemetlen, sőt talán még ijesztő is és félelmetes.
Most nézegetve dokufilmet arról, hogy Hodorkovszkij oligarchától Puytin oligarcha hogyan gondolta, sőt nem csak gondolta, hogy hogyan gondolta visszaszerezni az orosz állami olajipar jelentős részét a Jukosz formájában, tényleg csak kis pitlák kavarásoknak tűnnek az itthoni gazdasági és politikai trükkök.
Na ja, más volumenek, más távlatok.
Asszongya mikor elárverezték a megroggyantott olaj óriást - miközben gazdáját kilenc évre nyomták le Szibériába -, akkor a nagy állami vállalat a Gazprom mellett, egy olyan cég licitált még, természetesen nyerve, 9 milliárd!!! dollárt fizetve (ami még így is a valós értéke negyede!), ami már mindössze kettő komoly napja volt cégbejegyezve, és telephelye egy vidéki kocsma volt, ahol ráadásul még csak nem is tudtak róla!!!!
Azt persze rá megint kettő hosszú és komoly egész nappal eladta a riválisának, a Gazpromnak.
Azért ezeknek a gigantikusan félelmetes dolgoknak az utolérhetetlen és összetéveszthetetlen bájához elengedhetetlen háttérnek a nagy orosz tajga.
ha innen nézem, ezt veszem, akkor ebből a szempontból tényleg csak menjenek itten nálunk a kis pitiáner ügyek.
Utolsó kommentek