kacatvilág

Először is tegyük passzra, hogy mi is az a VIP vendég, és annak a verziói.

Az a., verzió, az olyan kitüntetett figyelemmel és számító érdekből valamely fantáziásabb vagy fantáziátlan habzsi-dőzsi szituációba meghívott tag, akinek abból a bizonyos érdekből a seggét kell nyalni ottan fantáziadúsabb vagy fantáziátlan módon.

A b., verzió, az akkor van, mikor mint egy előléptetve a pornép pozícióból, hogy mentessék velük a habzsi-dőszi szituációt kinézetileg létszámban, összekapkodják az arra felé lézenghető privát ismerősöket / barátokat / kollégákat, mert a szervezők dilettáns módon jól eltolják a szervezést, magyarán nem akkora vaszisztdaszt tolnak fel, mire mennének a kiemeltek, vagy nem tudják úgy körülcsapdázni őket, hogy jó szokásukhoz híven, ígéretük ellenére is basszanak elmenni az ő seggnyalásukra kalibrált habzsi dőzsi szituációra.

Mindegy, onnantól, hogy pass van a nyakadba, a jó Isten nem mondja meg, hogy ki a halál is vagy Te lényegileg valójában, a., b., c., d., vagy az egész periódusos rendszer, hát még a hostessek, úgy hogy onnantól bohóckodva élhetetd a kiváltságos életet arra az időre.

Ezen tipizálás alapján VIP b., besorolású szimpatikus típusú vendégként (tűt-cérnát nem ettem, repülőgépet kaviccsal nem dobáltam) vettem részt főszponzor részéről egy oldtimer versenyen, mint nézelődő néző (habzsi-dőzsi közben).

Ott, azon a rendezvényen szerettem bele egy kicsit ebbe a műfajba is, de egyenlőre csak olyan mértékben, mint olyan sok másba is, csak éppen hogy a partvonalon állva és onnan betekintve, csak annyit szívva magamba, ami maximálva jelenti a ráfordított idő kevésségét és a belőle kihúzható hangulati maximumot.

Magyarán ha valahol az utamba kerül bármi ilyen cucc, akkor nem ugrok el előle, hanem legalább kicsit jobban megnézem, átlapozom, körbe járom.

Vagy ha mint most hétvégén itt a városban, van valami színvonalas megnyilatkozása a területnek rendezvény formátumban, akkor ha időm engedi, elcipelem arra a testem, és körbe nézek a szemeimmel.

No tehát csak ilyen felszín kapargató rápillantással az érdekességek erről az oldtimer cuccról.

Ami vót most, ez az I. Magyar Oldtimer Expo néven muzsikált, és igen csak patent módon, már mint amennyire én, mint laikus éreztem. De gondolom ez a szempont, mert ha így tetszik valakinek, akkor a hozzáértők is elégedettek.

Tehát e témában abszolút lúzerként is úgy éreztem, hogy amit látok, az össze van rakva teljesen, és hogy sehol máshol sem kéne egy ilyen rendezvénnyel szégyenkeznie a szervezőjének.

Szuper helyszín a témához illő hangulatában és a még megtekinthető dolgok árukapcsolásában a Vasúttörténeti Park.

Jó sok autó, szépen és kultúráltan kipakolva.

Hogy pontosan miket és miért lehetett látni, öreg szakmai harcsaként mi volt a karaj a légtérben, ezt talán hagynám a hozzáértőkre, meg a szakemberekre, én mindössze csak számomra érdekes érdekességeket osztanék az éterbe.

Amit már azon a b., VIP vendégeskedésem alkalmával is láttam, az az, hogy ez az egész, egy felettébb szimpatikus szubkultúra.

Gondolom van aki maga reszelgeti autóját a romokból a csúcsra, meg olyan is aki késznek veszi (külön speckó erre épült iparág: oldtimer felújítók, összerakók) már meg, de mind oda vannak érte, és számukra azok használata gyakorlatilag egy életforma.

Tehát nem csak úgy bekenik sárral, hanem a lelkületükhöz választott autókhoz igen sokan öltöznek is hozzá, ugyan olyan korhűen (erre is láttam iparági kiállítót).

Aztán élvezik a suhanást, és nem a száguldást gyönyörű napfényes tájakon.

És amint azt majd a versenyeknél láthatjuk, még ráadásul kettő fős csapatjáték is.

Nemzeteken és országokon keresztül rajzanak rendezvényeikre, amikből vannak találkozók, túrák, versenyek, börzék.

És, hogy hogyan versenyezhetnek egymással az ekkora nagy életkori és tudásbeli szórással rendelkező automobilok.

Ez tök érdekes, mert ahogy a rallyban vannak a gyorsaságik, ahol ing-gatya, bélből ami a csövön kifér a századmásodpercekért, közöttük az összekötőkkel, addig itt ezeket a jóval rövidebb, néhány száz méteres szakaszokat inkább pontosságinak lehetne hívni, amiknek lényegük hogy fotocellával század másodperc pontos méréssel elindulás után megállni nem lehet, és a megadott idő alatt kell minél patentebben megtenni a métereket összességében, és a kiadott időtől való bármerre eltérés nyomja a büntipontokat a sporikra, míg az összekötőkön a kresz szabályainak tartásával e játék a percek pontosságára megyen.

Itt jön be csapatjáték, mert míg sofőr vezet, addig segítő bőszen stopperrel, és természetesen mechanikussal, mert az passzol ide, és a digitálisért eleve pontlevonás jár.

Na szal ennyi kis keveset vágok én e patent kis hobbyról, amibe van technika, történelem, hangulat, csapat, életérzés, meg minden ilyenek.

Ja, és a mobiloknak története, amit tulajok írnak, és az újak még tovább, így egy kiállított autónál megtudható, hogy mikor és hány évet állt egy fészerben használaton kívül, állatbőrökkel rádobálva.