Én bcyke, nem bcyke, hanem kacatvilág kapitány, itt e szent helyütt önvégrendelkezem Ti tanúságotok előtt a virtuális éteri hullámokba bele, hogy ha az egészségügy reformjának elkövetkező 150 évének bármelyik időpontjában elhalálozásom felettébb szomorú de elkerülhetetlen esete történne meg velem, akkor nem járulok hozzá, hogy bármelyik oldalon is szédelgő politikai erő, az éppen másik oldalon szédelgő, szerinte e területen nemzetromboló módon elkövetett szándékos, aljas és orbitális elbaszásait az én vizihullámmal támassza alá vezető hírek kezdő momentumaként!

Legyen ez még akkor is szent és sérthetetlen akaratom szerint így, ha az elmúlás brutális módja nyolc darabra szakít, és alkatrészeimmel 16 súlyponti korház között össze-vissza rohangálva, Tarrot kártyával vetik ki három darab súlyponti mentőben, hogy hová is vigyék fáradt testem levált darabjait, ezzel visszafordíthatatlanul rontva amúgy ilyen esetekben elég reális maradandó egészségkárosodás nélküli felépülési és esélyeimet!

És akkor is ezt akarom, ha mint budapesti űrturistaként az egészségügyi területileg illetékes nyizsnijnovogorodi súlyponti kórházamban az addigra stabilan kialakuló nulla biztosítós rendszernek köszönhetően mint legkomolyabb állapotjavító és életmentő beavatkozásként mindössze egy sovánka iszappakolás finanszírozódik nekem meg, mint mindössze csak jövedelmem 93%-át járulékként megfizető nem potyautas ellátottnak!

Akik eztet együtt, egymással szemben, meg felváltva is, szintén csak egymással szemben kihozták belőlem, legalább azok ne lobogtassanak már halottaimban saját nevetséges zászlajuk támasztékaként a langyos tavaszi szélben!

Köszi!

Ámen!