Ez az Alejandró fijju megint ölég nézhető filmet tett oda ezzel a Babel címmel.

Én már a Korcs szerelmek óta mondom, hogy jó srác. Az meg nagyon durván nagyon durva jó film.

Mivel legalább annyira nem vagyok egy filmesztétikailag Rézandrás, mint ahogy külpolitikailag egy Aczélendre, és ezzel még tisztában is vagyok, ezért tartózkodnék itt a filmfeltárástól.

Mindössze annyit említenék meg, hogy mindentől függetlenül már azért is megéri, mert már rég láttam olyan mozit, ahol/amiben ennyire át-/lejön a különböző helyszínek világa, hangulata, életérzése, emberi összetétele.

Legalább annyira és ritkán jól ott éreztem magam környezet és emberhelyzet megismerésileg és lélekéletmód átélésileg a marokkói hegyi kecskepásztor nyomor kalyibájában, mint a csak éppen valamivel civilizáció közelebbi ottani hegyi faluban, vagy a mexikói vidéki poros lagziban, és a tokiói fiatalok zsúfolt high tech környezetében.

És így ezzel tényleg érződött a címtelitalálat, meg az egyik lényeges filmszándék is, hogy mekkora nagy Babel ahol élünk mi jó pár milliárdan itten.