kacatvilág

Ma miközben egyik dolgomból tipegtem a másikba a gyönyörű jó időben a hangulatos Hősök terén keresztül, lettem figyelmes, mint ahogy láttam jó sok másokkal és turistákkal együtt, a tér közepén szorosra zárt sorokban szorosra zárt fekete színű megemlékezésre.

A pöpec hangosításnak köszönhetően, míg átértem a téren, az éppen zajló rövid és frappáns kezdőbeszédből le is desztillálódott bennem a mondani való szubsztanciája röviden összefoglalva világosan, de egyáltalán nem érthetően.

Mondjuk ez utóbbival, már mint a megértéssel, az ok és okozati összefüggések egy koherens logikai egészbe való összerakásával már jó ideje nem bíbelődöm, még ennél sokkal komolyabb és racionálisabb dolgok esetében sem.

De hát itt nem is az a lényeg.

A hangulat.

Ma itt nekik teljesen ugyan az van, mint akkor volt 1945-ben a várból kitörő hősöknek, már mint szituációilag.

Akkor volt a vörös pestis, ma van helyette, neki teljesen megfelelve a globalizáció és a multikulti, ami veszélyezteti Európát.

Ők harcolnak és kitörnek, az van mint akkor volt, győzelem vagy halál.

Rövid, velős de szellős, kellően és egyszerűen áttekinthető - ez nagyon fontos! - gondolatok, ha nem is világosak és különösebb értelemmel rendelkezők, de mint már említettem, ez itt nem is erről szól.

A hangulat.

Azért egy a helyzethez alkalmazkodó, összefüggéseiben nem túl túlszofisztikált komment.

Az nem globalizáció, hogy a sorokat szorosra zárni megjelentek angol, német, cseh és bolgár sporttársak is (angol szinkrontolmácsolás!), és a világ szkinhedei legalább annyira egyesülnének, mint a világ proletárjai, hogy csináljanak nekünk ők is magukhoz igazodó, és nézeteik szerint szép új világot?

És ha mondjuk a sok utazást vállalva jöttek volna szolidálni földrajzilag Európán kívülről is becsületes bajtársak, akár még a világ legtávolabbi szegletéből is, akkor ők nem is lettek volna odaengedve, mint a veszélyben lévő öreg kontinensen  kívüli globál renegát elemek?

Jó, az már igaz, hogy no multikulti, már csak azért se mert a kulti eleve hiányzik, de akkor ez megint nem ez a legnagyobb globalizáció, hogy egy szín  meg hajhosszúság és gondolatvilág mentjén letarolva minden egyebet bele olvadnak egybe?

Aztán még jöttek öreg veteránok, ennél az antrénál jóval hosszabban, zavarosabban és magukat jó nagyon beleélve - ez a másik fele, ami ide nagyon kell -, készülve a nagy fellépésre, hogy ha otthon nemi életet már nem is élnek, és mint közös képviselők a  közös költség díjhátralékokat sem tudják beszedni már maradéktalanul, akkor legalább itt letegyék a névjegyüket az említett hétköznapi okok okozta gőzt kicsit kiengedve, térben, időben és történelemben valami iagzán lényegeset és maradandót alkotva.

De ezt szerencsére már nem hallottam.

Amúgy példás rend és fegyelem volt, a saját gondolatviláguk szerinti ünnepléshez méltóan.

Na az igazi gáz ez, hogy ilyen brigádok beelőznek ilyen téren, mindenféle egyéb kültéri rendezvényeket.

De ez nem nekik.

UI:

Az ismeretlen katonáknak, akik parancsból, nem minden féle veszett meggyőződésből, csak mint frontkatonák lelték a halálukat ebben a csúnya történetben, kitörésben, azoknak valóban és őszintén respetk!

Azokról, illetve végtelen nagy vérükről és becsületükről, akik kilóra szórták veszett és beteg rögeszméik, hülyeségeik végett oda őket, na azokról a nagy példaképekről most a becsület napján, például ajánlom legfrissebben a Rubicon történelmi magazin 2007/1-2 dupla számából  Végső István: Hol áll most a Kasztner-vonat című írását (weboldaluk nem üzemel).

Ebből, a jellemző történetek közül egyikből, jól megismerhető a példaképek (Himmlertől Eicmannon át egészen lejjebbig) veszett nagy becsülete, aminek keretében, miközben az ismeretlen katonák jó sok helyen törtek ki éppen valóban hősiesen a vérüket adva, addig ők a már elvesztettnek ítélt háborúból, amibe gondolom tiszta becsületből még azért jó vastagon küldték be meghalni az emberéleteket, hogyan mentették a becsületes seggeiket politikailag és anyagilag emberéletekkel, legfőbb ellenségeikével és legfőbb ellenségeikkel kereskedve.

Tehát gyakorlatilag mindent és mindenkit eladtak a becsület jegyében, követőiket és ellenségeiket egyaránt.

Ezek valóban ünnepelendő és követendő példaképek eszméikkel együtt véve!