Asszongya budapesti buszsofőrök prominensei vélt vagy valós sérelmeiket megtorlandó terrorizálják a kerékpárosokat.

Igen, ez valóban így van.

De nem csak a kerékpárosokat, hanem mindenki másokat is, akik kisebb járművel rendelkezve vétenek valósan vagy vélten az ő hiperkorrekt közlekedési szabályérzetük ellen.

És nem csak a buszsofőrök közül a parasztok terrorizálják a kerékpárosokat, hanem mindenki más is, aki ilyen késztetést érez vélt vagy valós közlekedési szabályszegést konstatálva, és nagyobb járművel rendelkezik.

Nagyjából ezen a végletekig letisztul, fizikális relációs alapon működik kis hazánkban majd minden interakció.

Ha kettő kilóval nagyobbat ütök, húsz kilóval nehezebb vagyok, kettőezer köbcentivel nagyobb a löktérfogatom, akkor bedudálok, letollak, eltiporlak és megöllek.

Ja, és kitaposom azt a rohadt beledet a jó kurva anyádat!

Észt, erkölcsi alapot és igazodást osztok, akár még úgy is, hogy pont nyakig állok éppen ott is, ugyan abban a témában a tilosban én is ugyan úgy, vagy valamelyest máshogyan, nem is beszélve arról, hogy életem millió más területén meg permanensen, ötször mélyebbre merülve, nem csak úgy általában, hanem még fenyítetthez viszonyítottan is.

Ittasan, lejárt műszakival, sebességhatárt túl, záróvonalat meg átlépve, a létező összes közlekedési szabály megszegése közben ugatunk mindenkinek, hogy hogyan is mer közlekedni.

Ismerős? Tiszta politika és/meg közélet.

Miért pont a közlekedés lenne ez alól kivétel?

Itt még torzult személyiségünk stuffolva is van nagy, meg még nagyobb kasztnival, azt még tovább torzítva, minket teljesen összezavarva és legalantasabb hozzáállásunkat kihozva.

Kerékpáros meg ideális áldozat.

Kisebb, mozgásban van a mi útpályánkon, saját járművünk komolyabb sérülése nélkül lehet lökni fel és/vagy tolni le.

Kell több?

Gyalogos után azért még sem hajthatunk fel a körúti járdára a csuklós busszal, vagy mehetünk utána a csőrös kamionnal az aluljáróba, miután minket jogtalanul, fékezésre késztetve előttünk az úttesten kurvára nem a kijelölten haladt át.

Bringás a mi térfelünkön marad, lehet küldeni rá a halántékára a sokkerekes tonnákat üldözésben eleve felgyorsultan.

Tiszta, szép és precíz munka.

Meg kívánja a jól fejlett igazságérzetünk is.

Persze küldik azért sokszor meredeken és szemtelenül, ámokfutó módon a bringások is (nem mindegyik!) főleg futárok (nem mindegyik!), az új flaszter fíling, akik munka gyanánt használóként legalább érzik annyira, ugyan olyan pökhendi paraszt módon kisajátítva magukénak az egész várost és annak összes útfelületét, mint gyűlölt ellenfeleik, a szimpatikus taxisok.

Ők itt most melóznak, menjen mindenki a picsába, lényeg, hogy utas és csomag ebből az alapállásból kiindulva jusson mihamarabb a célba, aki meg "csak úgy" magánemberként közlekedik, az ennek útjába ne álljon már.

Ennyi a direktíva.

Ja, meg a kötelező művagányságsztrítéletérzésleképződés.

Hiénák és a szabad életet választók működési metszéspontja.

De ennek ellenére azért már csak nem a tetemes odabaszás a perfekt megoldás, ami testi épséget, vagy akár még életet is veszélyeztethet.

Én pl. olyan csacsi nem vagyok, hogy városban kerékpározok, de még azon kívül is 10 km/életveszélyes közlekedési szituáció az átlag.

Úgy mint:

1. Előzésnél a szemközti sáv szélén közlekedő kerékpáros még véletlenül sem tétel, műveletbe csak is akkor, és csak is úgy illik belekezdeni, hogy legyen egy pont, amikor az előzött jármű, az előző, és a szabályosan haladó kerékpáros egyvonalban legyen az úttesten, illetve helyesbítek, a kerékpáros mint legkisebb és legsérülékenyebb szereplő az élete védelmében már satufékkel megállva az útról lehúzódva az árokban. szigorúan kerülendő módszer az előzéssel megvárni a kerékpárosmentes szituációt 15 másodperccel később!
2. Kihajtás kereszteződésben kerékpáros elé, mond má', kicsi, nem azé' vannak az utak, hogy ő közlekedjen rajtuk elsősorban, úgy hogy meg tud állni úgy is, meg amúgy is. Aztán meg erős csodálkozás, hogy jéééé, már itt is van, ez hülye, hogy a picsába lehet nyomni egy ilyen szarral  vagy 60-at?!?! Ja, többet kell nézni a Tourt!
3. 84 kerekes 64 tonnás utánfutós trélerrel, ami éppen tankot szállít, abból is vagy kettőt, 3 centire húzni el 120-al a kerékpáros válla mellet, hogy állva marad e vagy sem, így (is) oldva a hosszú kamionozás monoton unalmát.

És úgy, hogy én nagyon rendes spori vagyok, meghúzom magamat, és minden szabályt betartok nyamvadt életem védelmének érdekében, sőt kifejezetten deffenzíven haladok, mi több preventíven.

És nem szerénytelenségből, de tudok is azért hangyányit, nem az a szédelgő kocabringás vagyok.

Ez alól talán, vagy inkább még sem, gondolok itt én is a szabályozás érdekességére, a kerékpárút a kivétel.

Mert olyan, ami valóban csak és kizárólag kerékpáros, és nem még gyalogosos is, tehát amire ténylegesen full kötelező lenne felcipelni a seggemet - hogy minősége miatt idő előtt amortizáljam kisebb vagyonokba kerülő kerekeimet, és gyalogos telítettsége miatt meg azoknál sokkal olcsóbb testi épségemet -, na olyan gyakorlatilag szinte nincs is!

Ez persze a nagyon penge közlekedőket nem zavarja, és hiába haladok/dunk az út szélétől 20 cm-re partvisnyélen libasorban, majd hogy nem amúgy, az amúgy még nekik is lakott területen maximálisan engedélyezett sebességgel, még is vagy legalább kettőször gyorsabban, tehát legalább 80 km/h-val!!! haladva el mellettem/tünk dudálnak és ordibálnak, hogy a picsába menjek/jünk le a picsába a kerékpárútra.

Na kb. erről huhogtam, hogy paraszt kettő lábbal tiporja az egyik rá vonatkozó legalapvetőbb közlekedési szabályt (statisztikákban legfőbb vezető baleseti ok!!!) , az adott helyen, ami lakott terület, megengedett maximális haladási sebességet, és eközben ugat habzó szájjal ki a szaros és szakadt verdájából nekem/künk, ahelyett, hogy azt próbálná meg erőltetni, ami amúgy is nehezen megy neki, a szofisztikált gondolkodást, hogy na akkor mit is csinál ő ott éppen, és hogy azt alappal és jogosan e.

Azt már hagyjuk is, ami működéséből fakad, hogy kellően artikulálva e.