kacatvilág

Most mikor  a külső hőmérsékleti tényező brutál kánikulai magasságokba emelkedik nyári menetrend szerűen + globális felmelegedés és klímaváltozás, és  minden mérvadó minden médiában, meg még minden nem mérvadó fittneswelnessfogyasztóéletmódguru is minden médiában a kánikulariadót is túlharsogva a folyadékpótlás kiemelkedő fontosságáról huhog, hogy minima a napi kettő és fél liter lötty, de leginkább víz, mi ember döntő része, és ha leszárad, akkor tulaj ember komolyan bekornyad életveszélybe hajolva, és és sőt, ásvány a patent, pótlása sóknak is mivel ember vize magában benne ezeket áramoltatja a kémiai reakciókra, és ha lehet, akkor még véletlen sem alkohol tartalmú, mert az hatás forralva megint csak más, és nem biztos, hogy túl jó, gondoltáltatok e arra az egyszerűre é, hogy ez mind szép és jó, de mondjuk ez ideálisból és legegyszerűbből, a tiszta vízből, hogyan és honnan vesz magához a fent említett megfelelő mennyiségben egy hajléktalan?!?!?!?!?!?

Mert magunk irányában figyelmesek vagyunk, mert jelez privát és belső szenvedésünk elég plasztikusan, hogy mennyire kibaszottul szenvedünk ettől a buzi melegtől.

De akik nem mi vagyunk, azok senyvedésének ez elég szembeötlő evidenciáját nem biztos, hogy ennyire át- és magunkénak / magunkénak- és át érezve vágjuk e problémáját.

Nagyobb fokú szociális érzékenységem ellenére én sem mókoltam ezen, nekem se jutott eszembe különösebben.

Míg csak egy hétköznapi közértes vásárlási szituációban, kereskedelmi egység előtt egy homeless arra nem kért meg, hogy legyek szíves neki venni egy vizet, mert meleg van és ő sajnos nagyon szomjas, és nem tud hol inni.

És kérésében engem, mint ügylet kereskedelmi jogi szerződés tevőleges financiális bonyolítójának kijelölésével, önkéntelen adott egy hitelességet és őszinteséget a témának, hogy most ez nem az, hogy szituhoz és éghajlathoz nagyon illő, tehát alapozott kam dumával húz le pár forintkába, amit amúgy én mint átlagpolgár úgy sem adnék neki oda, azzal az átlagpolgár felkiáltással, hogy úgy is alkoholba akarja átforgatni, és arra nem, mert hogy miért nem megy el akkor inkább dolgozni, és akkor nem kell így élni.

Én amúgy sem vagyok ilyen orbitálisan tudatlan fasz, hogy ilyen ostoba és alaptalan, nulla empátiáról tanúskodó felesleges oktatófilmeket fűzzek be olyanoknak, akiket már úgy is viselhetetlen módon rogyasztott térdre ez élet, mert tudom magamról és vállalom is, hogy habár egy korty alkoholt nem fogyasztok, de ha odazuhannék, ahová ők, és csak kettő napot kéne élnem úgy, még csak nem is téli hidegben, csak kellemes és nem túl meleg nyári jó időben, akkor attól a szent pillanattól le sem tenném a tablettáskannás lőrét, csak hogy tudnom se kellejen magamról, és ne is érezzem azt, amit éreznem nem, hogy nekem, de senki ember fiának nem kellene éreznie.

Mert ugye nem kevés ember van most ott, aki azt a bizonyos dolgozást nyomta nagyon rendesen, amíg csak a maga zsírján tehette, és mondjuk rendszerváltás címen rá nem omlott az az egész hulladék, ami szabályrendszere szerint őt képezték, és ő szocializálódott, és aminek romjaiban már nem látta a megfelelően kivezető utakat.

Meg vannak sokan, akik ha nem is az utcán, hanem még fedél alatt, de majd ugyan úgy élnek, pedig ők is még nagyon dolgoznak rendesen a mai napig, vagy kapják nyugdíjnak csúfolt vérdíjukat egy teljesen devalválódott és széthullott társadalmi szerződés szerint, amit, meg aminek mindenkori állapotát megint csak nem ők rántották önként és dalolva magukra.

Egyszerűen, őszintés és simán csak szomjas volt.

És az általam megvett vizet hálásan és rendesen megköszönve valóban még ott a helyszínen teljesen korrekten és jó ízűen elfogyasztotta.

Mert tényleg, ember ha nem rendelkezik pénzzel, amin azt, ott és akkor ihat, amit csak akar, akkor mi van????

Mert, hogy még régi gyermekkorokban, a pangás éveinek kevés értelmes vívmányainak egyikeként, még egymást érték a játszásra, öregek zsugázására, nagyik pletyizésére, meg úgy általában minden ilyen széles társadalmi rétegeket érintő hasonló, teljesen értelmetlen és ártalmatlan,  coccialista kommunikációs időtöltésre alkalmas játszóterek, ahol mindegyiken ott volt a téglatest alakú betoncsap, azzal a bizonyos enyhén görbülő vascsővel, amin kis lyuk is volt a teteiben, hogy ha alul befogta az ember gyermeke mocskos kis kezével, akkor felül könnyebb ivásra jött a vízsugár a nagy focikban jól kiizzadt pofájába bele, meg természetesen az egymás össze-vissza fröcsölésére.

Aztán megszűntek a játszótereknek e természetes elterjedései, kisebb gondjai is nagyobbak voltak az országnak, mint hogy kis gyermekei és nagy öregjei, meg addig is,annyi időre is, hozzájuk csatolt legértékesebb fogyasztói célcsoporthoz tartozó átlagéletkorú  versenyzői, hol is töltik még, vagy már komoly tétek nélküli szabadidejüket.

Más tehetetlenségi erők mozogva, vagy beleszarásukkal hagyták szépen kedvtelenné és használhatatlanná pusztítani azokat, vagy pedig maguk magukba csavarodva, más értelmes és hasznos cselekvési tereket és tevékenységeket nem találva maguknak, bontották le feszültségeik levezetése képen azokat.

Meg ugye a víz, az a szép hűs víz is "aranyárban" lett egyszer csak a kapitalizmusban, nem csak úgy folyt kilóra és literre mint az átkosban.

Most ugyan kezdenek lenni megint ilyen terek játszani, de ezek már őrzéssel és védéssel, hogy azok a még ugyan úgy cirkáló értelmetlen és igénytelen feszültségek le ne bontsák azokat, de az az őrzés és védés mint a nevében is van, már nem az a régi parkőrködés, amibe még emberi működés fért, hogy partnerei tudtak lenni a nagy gyerektörténéseknek, akár még a grundért folyó háborúk szövetségeseiként is, vagy hogy most inni engedjenek minden féle kétes egzisztenciáknak, ami pozíció azért még magában nem kéne, hogy indok legyen a szomjazásra, hanem az az erre a szakmára általánosan jellemző le és szétcsúszott fasiszta kiskirálykodás, "őrzöttek" feletti beteg és szereptévesztett zsarnokoskodás.

Úgy, hogy fasz se tudja, hogy csak úgy simán hol ihat szomjas vándor tiszta csapvizet ezekben a baszott városokban, aki akár még mi is lehetünk, ha otthon felejtjük személyünkre jellemző vastagságú pénztárcánkat!

Csak úgy simán, saját zsíron és szabadon, bárkitől való szívesség kérése nélkül.

Mert már a szarrágó és pitiáner vendéglátóipari übertrendi egységekben sem adják a kávé mellé, ami normálisabb világokban mindig is járt, és még mindig is járna, mint kőtáblába vésett alapevidencia, a pohárka kis vizet, ami csak a hangulata végett van, ízéhez kell, mert szomjad úgy sem oltja ilyen mennyiségben, hanem gondolják azt, hogy akkor talán ha startolnál onnan a nekik plusz bevételt jelentő plusz egy üveg ásványvízzel.

És ha már amúgy harminc üveg ásványvizet elfogyasztottál, a kisebb vagyon otthagyását jelentő fogyasztásodhoz, és már csak az íze végett is - mert az igen is más - a többit a csapból kiengedetten innád, akkor is úgy néz rád a képzetlen, műveletlen és tanulatlan, de magáról természetesen igen sokat képzelő, és ezért veled mint vendéggel folyamatosan érzékelhető küzdelmet folytató alkalmazott, mint gyújtogató a vizes szénára.

Van egy kedves ismerősöm, természetesen nő, mert ilyenek és így, csak is és kizárólag nekik juthatnak eszükbe, mert szerencsére az Ő esze járásuk és érzelmi működésük Isten saját külön bejáratú titka, aki egyszer csak egy meleg nyári napon, minden különösebb előzmény nélkül, gondolok itt arra, hogy nincsen Neki privát állata, mint derült égből a picsánrugás, kitett a kertkapuja elé az utcára egy tál vizet, hogy ha arra jár egy kóbor kutya, ami szomjas, akkor tudjon inni belőle, illetve ha pontosan akarok fogalmazni az ő e témával kapcsolatos hozzáállása, illetve a nők ilyen témákkal kapcsolatos hozzáállása szerint, akkor mikor arra jön egy kóbor kutya (mert az jön biztos, aki kivert, és akiről gondoskodni kell és jó, Ti áldott és csodálatos nők) ami biztosan szomjas (ez már sima következmény, ok és okozat), akkor abból fog inni (hisz ez másként nem is lehet, mert a gondoskodást minden épkézláb létezési forma, kivéve természetesen magát az embert - amit mondjuk ha jól megnézzük, nem is sorolhatunk oda -, magátol értetődő természetességgel vesz igénybe).

És habár ilyen kóborkutya vízlefetyelési aktusnak még tanúja soha nem volt saját szemével, de tudja, érzi, megkérdőjelezhetetlen tényként kezeli, hogy az van, és víz nem párolgástól kevesebb, illetve naná, hogy természetesen attól is, de nem csak attól, mert annyival attól eleve nem is lehetne ennyivel kevesebb, csak is a konkrét kóbor kutyák vízivásától.

Mint ahogy ugyan így van annak a szajkónak is a visszajárásával, amit egyszer beteg fiókaként még felnevelt, és tudja, hogy rendszeres vendég a ház körül, és nem láthatósága, illetve konkrét felismerhetősége alapján állítja ezt, hanem a sok jövő és menő, illetve szálló madarak egyike az.

Érzi.