kacatvilág

Hát milyen is lehetne egy ószeres üzlet árukészlete?

Eklektikus. Egy hangulat mentén, azon belül.

Mondhatni rá, hogy van ott minden mint a vurstliban.

Valahogy úgy félúton a szeméttelep és a múzeum között.

Értéktelen és értékesebb, jelentéktelen és jelentősebb, régi és újabb, mű és eredeti.

Kiszámíthatatlan pontosan, csak úgy nagyjából belőhető a tulaj szeme, üzletvezetése alapján.

Oda mindenek előtt nem is úgy konkrétan valamiért, céllal járnak be beszerezni, hanem inkább csak úgy általában magáért a vásárlásért, annak a jó értelemben vett rituáléjáért, az önmagát, vagy aki fontos, valaki más valamivel megajándékozás értékes és hasznos öröméért, egy kis privát játékért, vadászatért.

Esetleges keresgetésért, körvonalazódó és születő inspirációért, vizuális ingerekért, hangulat merülésekért, a múlt nézegetéséért és kicsit jobb megértéséért, a jövőbe beleérzésért.

Persze lehet menni konkrétért is. De itt az is más, az a lendület. Az is a fentieken fekszik.

Ezek itt valahogy úgy határozottan középen vannak.

Találhat magának valamit aki szegényebb, és az is aki gazdagabb. Mindenki magához képest valami kis kincset.

Akinek nincsen annyi, az is lehet elégedett, hogy amennyije neki van, annyiért akadt valami jobb darabra, ami többet ér, akinek meg amúgy telik bőven, az is örülhet hogy amibe akadt, az olcsóbb mint a jobb helyeken.

Ezekben az árukban úgy nagy halomban, mint az egész üzlet is, meg darabokban is, mint megannyi kis mozaik, van lélek.

Mint ha lennének körülöttük, lakozna bennük, jönnének velük előző életeik.

Aztán míg nálunk vannak, rajtunk keresztül, mi általunk menne velük tovább egy újabb, a mi lenyomatunk, egy újabb réteg, egy adalék hangulat.

Bele, tovább, egy magában szinte érzékelhetetlen impulzusként a nagy és teljes egészében számunkra áttekinthetetlen és összerakhatatlan világba.

Karma riszájkling.