Blog ószeres, akinél nem tudhatod milyen vackokat találhatsz amik talán még valamire jók lehetnek.
Tehetség és eredetiség nélküli, esetleges témaválasztású és minőségű műfajpróbálgató bohóckodás, játék.
Ne vedd komolyan, akkor nem teszünk sok kárt egymásban!

Utolsó kommentek


Kacatvilág nagyobb térképen való megjelenítése

web tracker

2007.01.24. 14:02 bcyke blogberlo, aki ott sem volt

saját szemmel

saját szemmel

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://kacatvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2330683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hát igen.
Azért az ember, mindenhol ember marad. Próbálták már lábbilincssel, nyakpánttal, terrorral éheztetéssel, háborúval és mittudommég mivel nem, elvenni azt az érzést, hogy valamitől többek vagyunk a puszta állatnál. Az a valami, pedig nem az angol wécé használatának profizmusa feltétlen. Talán az, az isteni lehellet lehet, ami Ádámba génmanipulálta az összes szerezhető örörm- és bánatszerzés fortélyát.
A számos művész és gondolkodó életpályája nem véletlenűl a nyomor és társadalom perifériáján, vagy azon kívűl vált olyanná, amivé lett. Azokról nem is beszélve, akik tudatosan választották sorsukat.
Nem is feltétlen a meglévő kontraszt láttatja Őket nagyobbnak szerintem.
A gyökerek keresése és a rátalálás élménye, amit meg szerettek volna osztani mindenkivel. A teljesen lecsupaszított világ, minek egyedelü céltáblája és az elviselhető túlélés egyetlen forrása az a bizonyis isteni lehellet. Mert az bíza ott van. Nem veszi el a láb- és nyakbilincs, a mammon...
Ezért lehet megbocsátani, megtérni. Ezért hiszünk és győlölünk. ( a wécépapír használata nélkűl is)
És él túl minket...
Bcyke, megint nagyon érdekes dolgot mutattál!
Szomorú lettem..............
Hát. Nem vidám. Az biztos. De van. Az, hogy meg ettől normális ember nem lesz vidám, az meg asszem természetes.
Ami engem ebben megfogott a téma és a tartalom mellett, az a módszer maga, hogy nem pöpec fotós merül alá rendezett otthonából - még ha akármennyire is empatikus és hivatását értve és érezve művelő -, hanem apparát odaad maguknak a mélyvízben sodródóknak - mint egy természetfilmben a magára az élőlényre illesztett kamera (NEM FÉLRE ÉRTENI!!!!) -, és ők maguk kattintgatták a felszínre, játszadozva, csodálkozva, igyekezve, próbálkozva, stb. momentjeiket, amik egyáltalán nem művész, meg portré fotók, hanem erős és doku villanások.
És az igazán ütős, meg az új - legalább is számomra - és érdekes az, hogy utána egy beszélgetésbe van ez foglalva, leírva, hogy hová, hol és kivel patent az a pillanatkép.
"Ebben a templomban házasodtak szüleim."
Hát ja windonia, igaz!
Azért ez az ember mindenhol ember marad dolog bír egy érdekes aspektel, pont így ebben a vonatkozásban.
Habár ettől piroskaesfarkas még szomorúbb lesz.
Itt vannak ezek a szerencsétlenek, akik talán maradnak azok, már mint emberek - habár erről sokat tudnék mesélni neked, hogy mik vannak ezekben a mélységekben (amik amúgy szemmagasságban vannak nekünk itt a környezetünkben benne) -, de mi van azokkal a versenyzőkkel, akik mint mondjuk pályaudvarok - hová be-be cuccolnak homelessek - biztonsági őrei, korunk ferdén és betegen lepusztult lelkivilágú buta szocreál vandamjai, fasisztái, azzal szórakoznak, hogy őket még jól meg is verik, még akkor is ha mondjuk ráadásul nők is?!

Na ezek emberek az ilyen gusztustalan gyökerek?
Nem hogy maradnak e azok, ha úgy hozza roszz sorsuk, hanem hogy eleve azok e most már így, ilyen formályukban, és mivel biztosan annak születtek mint default mindenki, akkor hogyan, milyen hatások és körülmények hatására hagyódtak fel ezen pozíciójukkal?

De tényleg elsősorban nem ezért pakoltam ide ezt, hogy az annyi millió vonzata, beszédtémája feljöjjön neki - de ha jön az is jó!-, hanem a fenti kommentben vázolt megjelenítési ötletért.
Nagyon egyről beszélünk! A dolgot két végéről fogva, de ugyanazt ütjük.
Igen. Ezen emberek ( és nem állatok) mögött, szerelmek, emlékek, utódok, álmok, gyűlöletek, bűnök, perverzió, becstelenség, eltaszítás, megnemértés, önfeláldozás, henyeség ....stb vannak, mik bűnök, erények bennünk is.
A gyökerekre a csupasz valóságig vetkezett világképet értem. Ahol állatközi állapotok uralkodnak és határozzák meg a tudatot. Lásd megverem, még ha nő is. Kb. ugyanaz eset, mint a kóborkutyának se a farka alá nézel, mikor pofán akarod rúgni!!!
Adj egy egy kitörési pontot kezébe a kutyának. PL. Nikon ..-Megdöbbensz. "Ezek" éreznek, ahogy látják a világot, az szinte feketén és fehéren működik és mégis vannak benne szerelmek, álmok, gyűlölet... De másképp.
Ember embernek farkasa, de attól maradhat ember. Meg attól, hogy esetleg megpróbálja érteni, helyretenni, büntetni és feláldozva szeretni. ....mindegy, csak érintse meg a gyökeret!
erről jut eszembe, a múltkor a szomszéd kisgyerek (aki 4 év körüli) kezébe adtam egy digit gépet, és nagyon meglepődtem, hogy micsoda képeket csinált!! Nem csak úgy, vaktában nyomkodta (előbb rájött, hogy miként működik, mint én:-)), hanem kereste a témát. És ami nekem érdekes még, hogy valamiért (tényleg nem véletlenül, és amikor szóltam neki, akkor elmagyarázta, hogy ezt így akarja, mert a kutya sem egyenesen fekszik) többnyire nem egyenesen tartotta a gépet, hanem direkt kicsit megdöntve állította be a képeket.......