Az van, hogy asszongyák reklámilag, hogy mióta mindig az arcukba beleragasztják a műfogsorukat a műfogsorbeleragasztóval a műfogsorosok, azóta semmi gondjuk az életben, biztonságban érzik magukat mindig, minden szituációban.
Akkor az meg vajon hogyan van, hogy nekem meg még gyárilag van benne a pofámban - igaz darabonként - az összes eredeti fogam, és nem kell füzérbe rakva techonokolozni őket oda, parázva, hogy az egészet kirántja a huzat, mint részeg és hanyag legyeket, azt mégsem érzem magamat gondatlan biztonságban az életlégtérnek változatos szituációiban?!
Talán ki kéne jó ízű és lendületes járdaszélre harapással szórnom az összeset, már mint a fogaimat, aztán műanyagból hordani helyettük egybe fröccsöntöttet, ki-be pakolva aztat a megfelelő beragasztóval beragasztva, és akkor onnantól én is érzékelném a patent létbiztonságomat a gondtalan életszituációkban?
Ha tevőlegesen is tennék érte így ragasztóval ragasztva, hogy fogazatom ne csak úgy az általam nem egészen átlátható és teljes mértékben befolyásolható nagy büdös világegyetem természetes beágyazottsága révén ne potyogjon ki a számból, hanem az én tudatos és akaratlagos cselekedésem révén, akkor úgy érezném valóban, hogy jobban tudok állni a kettő darab eredeti lábamon földi életem esetlegességeiben?
Habár igaz, a reklámokban annyi mindent mondanak.
Utolsó kommentek