Blog ószeres, akinél nem tudhatod milyen vackokat találhatsz amik talán még valamire jók lehetnek.
Tehetség és eredetiség nélküli, esetleges témaválasztású és minőségű műfajpróbálgató bohóckodás, játék.
Ne vedd komolyan, akkor nem teszünk sok kárt egymásban!

Utolsó kommentek


Kacatvilág nagyobb térképen való megjelenítése

web tracker

2007.01.12. 01:06 bcyke blogberlo, aki ott sem volt

José Arcadio Buendía és az emberi genom szemete

Én valahogy úgy vagyok a tudomány nagy dolgaival, mint José Arcadio Buendía ott Macondoban - ahol annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet se kapott, s ha meg akarták említeni, ujjal mutattak rá - a minden év márciusában a falu végében sátrat vert ágrólszakadt cigánycsalád által odahordott, és sípok, dobok fülsüketítő lármájával hirdetett legújabb találmányokkal.

Még ha árnyékukat sem értem meg szakterületileg, már csak akkor is rabul ejt maga az áhítat, varázslat, titokzatosság érzése hatalmasságuk révén, ami még már csak laikus felületkapirgálásként is kilátszódik, kiérződik belőlük.

Legelőször a kilencedik kvark felfedezése vert ennyire fejbe (az előző nyócnál hol a fenében lehettem?), amiről azt sem tudtam, hogy eszik e vagy isszák, vagy, hogy kék e vagy ződ, netán teljesen más színű, de az nekem bőven elég volt ahhoz, hogy átérezzem a fent említett fura érzést, hogy már csak ez az egy kis (mert, hogy kicsi, azt azért sejtettem, mert különben már csak megtalálták volna, meg amúgy is ahol minden történik ami lényeges, az mind vagy az a sima emberi érzékelésen kívüli nagyon kicsi, vagy nagyon nagy) biszbasz hiányzott már csak hozzá, hogy a világegyetem elképzelt anyagszerkezete akkor mostan már konkrétan (ha kézzel megfoghatóan nem is) bebizonyítva legyen anyagilag is megemelgethetően.

Aztán innentől jöttek a sok ilyenek, miket ha érteni nem is érthetek, de érthetetlenségükben is felfoghatok, átélhetek, hogy mecsoda csodálatos nagy tudományos dolgok, mind-mind érezhetően lenyomatai ennek a csodálatosan nagy és hihetetlenül érdekes és izgalmas világegyetemnek ahol éppen sátrat vertem mint ember.

És hát ami meg még ráadásul ezekből bennem is megvan, az aztán meg már mekkora nagy kaland!

Hogy a hitvány kis szervezetemben amit magammal cipelek 1000000000000000 (tíz a tizennegyediken - már emeletből is sok, nem hogy a tíz hatványaiból! - db sejt van.

Ami annyi mint sok komplett csillagrendszer csillag darabszáma, hogy a példa hozta területről, a csillagászat hihetetlenségeiről már ne is beszéljünk.

Innetől  megértőbb voltam a házi orvosommal is, mert kezdtem számszakilag is átérezni, hogy a sima kis faspatulájával, meg puszta sztetoszkópos hallgatózkodáckodásaival mecsoda nagy univerzumot kell bennem átlátnia szinte szabad kézzel.

És hogy ebben a 1000000000000000 (tíz a tizennegyediken) darab sejtem mindegyikében van benne kettő méter DNS-em jó ügyesen (vajon ki vagy mi által?) felcsavargatva, és ebben a 1000000000000000 (tíz a tizennegyediken) darab patent spulniban egyenként! külön-külön mindegyikben! van benne 10000000000 (tíz a kilencediken) darab génem, ami térben, időben és minden egyebekben is igen csak behatárol engemet.

Oszt pár éve végre összerakták ennek az amúgy négy bötű kombinációiból álló  tömegnek az értelmezhető olvasatát, az emberi géntérképet, a genomot.

Lásd: genomika, genomprogramok és társaik. (még bővebbeken)

 Na ettől is seggre ültem, de nem csak én, mert ez kb. akkora cucc volt ebben az öszztudományos globálkvízjátékban, mint a föld gömbölyűségének kitalálása, meg Amerika felfedezése, illetve ilyen csekélységek.

Meg azt is mondták, hogy az is van, hogy na akkor kérik szépen, talán akkor innen kezdődik az igazi tudomány, az új dimenzió, és az új távlat igazából, és ami eddig volt persze az is mind hasznos és jó, meg korszakalkotó is, de talán csak bemelegítés volt, laza dekázgatás a lasztival.

És érdekes még, hogy egy ilyen  kétméteres DNS spulninak, meg a belecuccolt 10000000000 darab (tíz a kilencediken) cuccnak a 98,7%-a egyszerű, funkció nélküli töltelékanyag, szemét (szó szerint ez az elnevezése!!!), mert mindössze az 1,3%-ában vannak olyan jelentéssel és így jelentőséggel éjjeli lámpa mellet értelmesen olvasgatható bötűkből álló kódok, amik meghatároznak engem, kinézetem, működésem, az egész rusnya nagy pofámat, meg ami hülyeségeket mind összebrekegek vele (többek között itt is eztet).

De a még leges legérdekesebb az, hogy azé má mostanság kezdik csipázni, meg komolyan gondolgatni (de még csak azt, mert kimutogatásának még közelébe sincsenek), hogy az a jelentés, és így jelentőség nélküli olvashatatlan cucc, az a lazán szemétnek nevezett valami, ami amúgy 98,7%, az nem is biztos már, hogy jelentés, és így jelentőség nélküli olvashatatlan cucc, haszontalan és funkció nélküli szemét, hanem lehetnek benne olyan struktúrák, amik ugyan nem a bötűkből összeálló kódokkal olvasható jelentések, de így a struktúráik révén létrehozva valamit, bötűs kódok nélkül irányítgatják, befolyásolgatják, mint szemét az amúgy mindent irányítgató és befolyásoló lényeget.

Na én eccerű gyerek illenkor mondom, hogy itt már megáll a tudomány(om), legalább is az én szintemen - a tudománynak meg a sajátján -, és az egész DNS dupla spirál kezd erősen átmenni a kb. 2500 éve, egy teljesen más szakterületen, egy Buddha nevű szakember által összerakott bizonyos önmagába visszatérő ösvénybe.

Valahogy ez az emberiség nevű szervezet mindig mikor felfelé a határára ér az éppen aktuális tudásának, akkor ott fent mindig kezd átmenni egy mindig magasabb szinten lévő ilyenbe.

Hogyan lehet ez? 

Mondtam én mindig is, mint naiv és laikus csillagvizsgáló, hogy a lényeges és tuti dolgok valahogy soha nem az értelmesben vannak benne!

Lásd szerelem és pacal pöri.

Vagy van akinek fordítva.

Meg akinak csak a pacal.

De ami meg még már még ennél is már még érdekesebb, az az, hogy ugye ha ennyire levágtuk már azt a bizonyos tuti anyag genomot (vagy fentiek szerint még sem?), és már úgy orvosgenetikailag (meg persze rögtön sport doppingilag!) turkálgatunk is benne - ezek tényleg hihetetlen távlatok még így gyerekcipősen is, pl. személyre szabott, így mellékhatás nélküli gyógyszerek! - akkor vajon a jövőben a "sima" hús generáláson és manipuláláson kívül, vajon előhegeszthetjük e azt a bizonyos húsmentes, anyagtalan intelligenciát?

Na és itt akkor jönnek a még nagyobb számok, amikkel mint ha távolabb kerülnének a jópofa lehetőségek!

Ennek a minket alkotó 1000000000000000 (tíz a tizennegyediken) sejtünknek az igen jelentős része a legösszeszerveződöttebb testrészünkben (nem, nem a nemi szerveinkben vagy gyomrainkban) az agyunkban lakozik idegsejt állandó lakcímmel.

Na már most ami az ilyen nem húsos működéseinket küldi, mint az intelligenciánk (már ha van), az agyunk (már ha az is éppen van), az úgy működik ugye, hogy az idegsejtek számtalan nyúlványokkal kapcsolódnak egymáshoz, amiken nyúlványokon keresztül cirkulálnak össze-vissza az ingerek (sms, intelligencia, politikai meggyőződés, ilyenek).

Két ilyen kapcsolódási pont között, ahol cammognak át az ingerek, azért van egy kis rés (szinopszis) - van hol szakadék -, ahol meg vannak olyan cuccok (neurotranszmitterek), amik tovább azért átviszik az ingereket és a szerelmet (ha nem akkor van pl. a depresszió).

El lehet képzelni, illetve már nem is nagyon, hogy az eddig felmerült és agyban lévő számok figyelembevételével, egyrészt hány, mennyi mindenfele szaladgálhatnak össze-vissza, és meg így mennyi félék lehetnek össze-vissza az ingerek, magyarán mekkora baszott nagy variabilitás keletkezik és lehet, amikből kigyünnek és összeállnak az ilyen nem hús jellegű fizikai anyagos anyagok, hanem az ilyen anyagtalan anyagtalanságok mint pl. az említett intelligencia is, amik ezek szerint már annyi félék lehetnek, hogy talán nem igen lehet előre rakosgatni össze őket.

A számot most csak betűvel írom:

TÍZ A HUSZONÖTEZREDIKEN!!!!!!!!!

Legalább is asszem nem hallottam félre, de a huszonöt az tuti biztos, és az is már az e témában reppent legnagyobb, meg baromi nagy szám, de én elképzelhetően elképzelhetetlennek tartom a huszonötezret is!

Ezért lehet, hogy hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.

Na ez a száz év magány.

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://kacatvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6827922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Húúú Bcyke!!!! Ez nagyon jó volt!:-))) Nagyon élveztem, de erősen kellett koncentrálnom, mert az én agyamban tuti egy nullával kevesebb db sejt van, mint a Tiédben:-)))
Van neked még több is egy nullával mint nekem, csak azt ezeknél értelmesebb és hasznosabb dolgokra használod!:-))