kacatvilág

Nekem, mint hangulat ószeresnek, vannak még ezek a kedves kezdeményezések is itten.

Ez a Neonmentők (meg ez is ők) brigád, példának okáért valami olyanokat próbál lestokizni az uccsókornak, ami valaha nem csak a város képéhez tartozott elég keményen, hanem az abban benne lévő én - meg még gondolom sokak - lelkemhez is.

Ezek a neonok olyan fura és érdekes dolgok.

Mikor ezek voltak még tömegével fent a zizegések a mindenféle egységek felett, akkor ugye még abban a technikailag hátrébb lévő korban, nem volt olyan full a vizuál attack minden szinten, mint mostanság, mikor meg már viszont pont ilyenek nincsenek abban benne, ott fenti helyeken zizegve, vagy legalább is nagyon kevesek, meg már nem is ilyen neonosak.

A már máról nézve - nem csak a technika miatt - szürke retroba, ezek voltak bíz a fények az éjszakába.

Meg az akkori gyerek nekem a szájtátás.

Emlékszem, lógtam a balkonon - ilyen is csak a jó öreg belvárosban van még kevés, ha le nem omlottak már, mert hogy balkon legyen, ahhoz kőből kell lennie, azért nem erkély - az akkori Lenin körúton (ma Teréz), és két irányba is csodáltam végig a körúti neonokat.

A November 7. téren (Oktogon) jobban tetszettek mint a Marx téren (Nyugati).

Aztán már felnövekvő fejjel a magyar filmek éjszakáiban is sokat benne voltak, csak ott már valami szomorkásabb, álomkergetőbb, céltalanabb és kiábrándultabb, mindig szemerkélő esős éjszakában (pl. Ripacsok).

Most így már valahogy inkább/sajnos ez van bennem.

A körutakon, meg mindenfele, az átalakító pláza kereskedelem révén széthullott üzletek romjain mindenféle ízléstelen, olcsó pingálások, siralmas portálok, nem hogy még neonok.

Ahol meg vannak, azok jó kis brand üzletek, igényes fényekkel, amik meg már valahogy nem olyan hangulatok.

Majd talán lesznek a mai gyerekeknek, úgy és olyanok, mint ezek a régiek most nekem.

Meg van ez a hasonló Az óra alatt... produkció, ami szintén valami kultikus idődarabot tartana meg itt a térben és időben.

Tényleg mennyi minden történt az óra alatt meg a hosszú időben, mikor még nem ilyen gyorsan változtak a dolgok a fejekben és a köztereken.

Minden új és komoly átgyúrásnál mindenhol megtarttatnám egy kis legjellemzőbb darabját a múltnak.

Egy új környezetbe ágyazva nem csak hogy mementója maradna valamelyik Trójának, hanem kontrasztja révén még inkább inspirálná az egyre jobban temetődő, felejtődő emlékeket.

Jé, ez még most is itt van?! Megmaradt?!

Azért ez nagyobb löket a reinkarnációs önhipnózisnak, múlt fura és édesbús hangulatainak felöklendezéseire.

Úgy gondolom, hogy tiszteletreméltó és becsülendő véneink is azért nem találják - persze sok más mellet - helyüket biztonságba e világban, mert mindent lezúz és átépít, mibe mint ilyen tereptárgyakba lélekben kapaszkodhatnának.

Szal jó hogy vannak ilyen lelkes és értelmesekkel szöszölő múltmentő aranylábú gyerekek!

Hajrá! Csak így tovább!

Az én lelki szervezetemnek is gründoljátok a cuccot!

Köszönet érte!