Valahol hallottam állítólag, hogy a Vörösmarty téren lévő karácsonyi vásár hangulatilag a világ első tíz ilyen cuccában van benne.
Hát nemtom, de akkor tíznél nem sokkal több helyen van ilyen - amit ugye azért erősen kétlek -, vagy akkor a másikokban meg nem igen szívesen mennék el, habár mondjuk itt is csak áthaladtomban voltam bent/kint.
Lényeg a lényeg, hogy gyakorlatilag mesterségek ünnepe krizsmensz kiadásban és mínúsz negyvenben, de előnyére szól, hogy legalább nem kell menni hegynek fel.
Habár mondjuk legalább kimelegednének versenyzők, és nem a forralt bor volna egyetlen menedékük a cudar vásári hidegben, hanem saját szervezet által termelt plusz hő is.
De tényleg ez a hangulat az egészben, a téli vásári étkezés, nagykabátban talponállva, hogy vannak a jó sok kajások, amik nem csak úgy hitványok, hanem népi mesterségesek, böllér kinézetű nagydarab vendéglátós sütögető emberek, meg a hideg ellen - úgy is feleslegesen - mislen babának öltözött lányok kiszolgálásra, levákumozva még egy a bundákra és síruhákra gondolom köjálilag húzatott - meg vannak ezek a hivatalos hivatalok huzatva - XXXXXXXXl-es fehér hentes pólóval.
Oszt hurka-kóbász-sűtkumpi, ja meg még a kürtös kalács is nem csak úgy mezei műbeles, hanem korabeli királyi.
Árufelhozatalok a szokásos népi mesterségesek, mikre azért lehet húzni azt a plekni tudatot, hogy most aki itt halász az ilyenbenből, az nem plázahulladékot vesz futószalagonból, hanem valami sokkal egyedibb, eredetibb, emberközelibb, még nem rohanósabb kutyavilágosat (sötétet).
A nagy francokat.
Ugyan az a vonal, csak pepitában, meg fedetlen kurva hidegben.
Ez a szabadtéri karácsonyi vásárok plázája.
Egyéb helyek hasonló rendezvényeiről inkább ne értekezzünk, mert azok pedig a szabadtéri karácsonyi vásárok kínai piacai.
Utolsó kommentek