Egy nagyobb újság interjúban beszélt ember sokkmindenről akit Steve Reich néven hívnak, és zene kultúrában, meg így a világkultúrában is úgy általában is jelentős tényező, olyan nagyon annyira, hogy aposztrofálják gazdagon olyanokkal, hogy a legnagyobb, meg legeredetibb, meg legjelentősebb ki mostanság az életének idejében a muzsikában serénykedik.
Ami engem igazán megfogott, és amiért itt írok erről itten, az az, hogy említette, hogy anno valamikor régebben, eljutatott hozzá az Amadinda egy zenei dolgot, miben őt dolgozgatták fel, és neki az annyira tetszett, hogy mennyire száz százalék patent megcsinálták, hogy mennyire egy az egyben korrekt értették és érezték egy messzi kis országból számára ismeretlen emberek, hogy ő mit is akart begyűrni a zenéjébe, hogy sírva is fakadt.
És akkor én logikailag végiggondoltam, hogy ha aki ekkora nagy és ott van a komolyban objektíve - nem csak itt, ilyen kisebb vákumban szubjektíve -, és ő valakin/valamin sírva fakad, hogy az hogyan mennyire nagyon ott van, akkor az a valaki/ valami is legalább akkora kategóriában van benne objektíve, meg teljesítményileg.
És ez igen nagyon jól esett nekem, hogy ezek a patent aranykezű zenészgyerekek, képviselnek ilyen kézzel fogható értéket, hogy ahová kifelé ők már eljutnak a szerencsére csak nekünk ide beragadó silányságokkal szemben, ott legalább rólunk ilyen szép jó kép van fent általuk vetítve!
Meg mikor Kocsis Zoli bácsi a Mezzo csatornán zongorkázik valamelyik hajnalban!
Hogy ez olyan jól ott van valami nagyobb hatósugárban, benne a nagyobb világban!
Szal jó hogy vagytok nekünk/nekik itten/ottan!
Gratula!
Utolsó kommentek