Blog ószeres, akinél nem tudhatod milyen vackokat találhatsz amik talán még valamire jók lehetnek.
Tehetség és eredetiség nélküli, esetleges témaválasztású és minőségű műfajpróbálgató bohóckodás, játék.
Ne vedd komolyan, akkor nem teszünk sok kárt egymásban!

Utolsó kommentek


Kacatvilág nagyobb térképen való megjelenítése

web tracker

2006.12.08. 14:54 bcyke blogberlo, aki ott sem volt

sztájli(ng)szt

Még mielőtt belecsapok ebbe a lecsóba, még azelőtt rögtön ledobom ide magam alá nyilvánosan a tiszteletvasmacskát, hogy igen is, szerintem a sztájliszt, egy brutál komoly, szép és nagy hivatás, és van benne, meg kell hozzá temérdek nagy lexikális tudás, meg temérdek nagy szakmai tudás, meg hihetetlen sok tehetség, és ízlés, és művészeti érzék. Szal egy brutál összetett pite.

Azt lehet, hogy csak szerintem.

Most mint ha én amit látok a szememmel, ott mint ha abban azt érzékelném, hogy a feladat ez alatt tevékenység elnevezés alatt az/annyi, hogy valami olyan ép észen, sőt földön kívüli/túli kinézet felszerelése mindenféle vizuális médiákban látható emberekre -élőhalottakra és jelentősekre (is, egyre többre) - , ami nemre, fajra, bőrszínre, életkorra, iskolázottságra, társadalmi betagozódásra, fogyasztói szokásokra tekintet nélkül, mind többekre és egyszerre van olyan katartikus hatással, hogy szájuk is tátva marad, és a tátott szájukkal levegő után kapkodva ámulatukban (ilyen létezik?!) / csodálatukban (ilyen létezik?!) / meglepetésükben (ilyen létezik?!) / szörnyülködésükben (ilyen létezik?!) / hitetlenségükben (ilyen létezik?!) részesei valami nagy katartikus kollektív csikágónak, minek aztán egyenes eredménye ezen katartikus élmények  nemre, fajra, bőrszínre, életkorra, iskolázottságra, társadalmi betagozódásra, fogyasztói szokásokra való tekintet nélküli közös kommunikációs levezetése, illetve levezetésének szükségessége, mert az akkora dózis volt, hogy egészségkárosodás nélkül bent nem maradhat az idegrendszeri szervezetében valamelyest egészséges emberi szervezetnek.

E hatást valóban eredeti és maradandóan értéket teremtő színvonalon elérni nem lehet, mert úgy a közönség jó része kimaradna a szükséges atomcsapásból, ezért kék talán eltipegni a másik irányba, mert ami üt, az mindenkit üt, tekintet nélkül nemre, fajra, bőrszínre, életkorra, iskolázottságra, társadalmi betagozódásra, fogyasztói szokásokra.

Habár lehet, hogy megint csak szerintem, mert sőtsajna még tán aztat is érezheti / láthatja az ember, hogy a közönség egen nagy része, tán akik irányában tipegni kell oda az ütéssel, mert ahol vannak, tán ott annyira nem tetszik nekik a számukra tán nem túl értékelhető szolid ízlésesség, csendes kellemesség, még úgy is van netán vele, hogy amit lát, az egyre kevésbé üti, és egyre inkább tetszésére válik, sőt még követendő divatnak is kezdi tartani.

Példát nem túl sokat mondanék itt most érzékeltetendő érzékelésemet, talán csak mindössze egyet, ahogy egyik táncos tehetségkutatós műsorban a zsűriben résztvevő, amúgy az eddigi hétköznapi és egyéb szerepeiben nagyon is stílusos és patent extravaganciával megmutatkozó nagyon komoly művésznőt varázsolják el.

Erről csak ennyit mondanék finoman, tiszteletemet így is kifejezve a művésznő iránt.

Aki látta nevezett attackot, az úgy is tudja mire gondolok, aki pedig nem, az úgy em tudná elképzelni.

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://kacatvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4921716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

képes vizuálkiegészítést követelek az utókor nevibe', meg azokéban, akik televízió hiánya miatt fentiek megértésibe' korlátozottak
Ügye a tisztelet, meg a feladat rendkívüli nehézsége.
Habár tisztelet lezsírozva, mert kihangsúlyoztam hogy van, és igen nagy, de a nehéznagyság még mindig ott van, mikor az ember látja korlátait, hogy mi az amit még a látottak alapján képességeivel megjeleníteni bír, és mi az, mi már azon túlmutat.
De azért megpróbálom.
No nem teljes részletességében, mert azért bármily meglepő, azon túl, hogy az ilyennek akkor és ott megcsap a mozdonyfüstje, és valamerre szalad az inger az idegeim rendszerében(?), már úgy a maga súlyos kiszámíthatatlanságához képest, ezért mivel ennek utána nem ezzel fekszek és kelek (csúnyán is járnék, hamar lepusztulnék, stb. ilyenek), mondhatni azért ezeknél/ilyeneknél számomra lényegesebb dolgokkal (amik ettől még lehetnek még ezeknél is súlyosabbak és kilátástalanabbak) szórakoztatom magam.
Szal tehát az ügy érdekében kérésedre annyi stuffot tudok még tenni a témához vizuális dokumentációilag, ami mint egy mélylélektani flash meredt/maradt meg bennem, hogy a képernyőről lekéredzkedő sztájl, egy rendszerváltás környéki lengyelpiacozólengyel(űr)turistanő (téliesített fejpánt brutál mékáp felett) és egy valami olyan lengefélén öltözött lengeöltözetű szintén lengyelpiacozólengyel(űr)turistanőtélapó keveréke.
süti beállítások módosítása