A sportágat vastagon borító összes guanó ellenére itt az ünnep, ma startol a nagy hurok, a 94. Tour de France!
Tényleg csak mint laikus műkedvelő, egy nem szakszerű, csak olyan bevezető szerű kis post ebbe a nagy varázslatba úgy általában.
Olyan partvonalon álló, pont ebből a státuszából adódóan talán érthetőbb közelebb hozása a témának.
Szal vannak körversenyek mindenfele (még néha nálunk is), amik arról ismerszenek meg, hogy leginkább valami országon próbálnak haladni úgy nagyjából körben, már mint legalább is megpróbálva azt és úgy, alkalmazkodva annak földrajzi nagyságához, és az abból adódó közúti viszonyaihoz.
No meg a pénzügyi lehetőségekhez.
Így e kettő kombinációjából adódva szokott nálunk, a miénk, a Tour de Hongrie elég furán és kacskán kinézni.
Na de nálunk mi nem ilyen ugye?
Most például még ez nyamvadt TDH is még komikusabb romokban van, valamilyen szintű, meg bizonyos siralmas hazai viszonyokhoz illesztett halovány reményeket keltő néhány éves újrakezdés után most megy érte a pitiáner bruszt, hogy kié a rendezés joga, és megint csak a siralmas hazai viszonyokhoz illesztett, de még halovány reményeket sem keltő módon a minimális forrásokat is még tovább osztva bizonytalan állagú, mint ha olyan és az lenne, kettő féle kettőt is rendeznek belőle!
Erről elég is ennyi mint hazai viszonylatú ki-betekintés, téma átláthatatlansága, még magának a Tournak a kibogozhatatlan dopping szövevényeit is magasan überelné!
Hiába, ebben vagyunk világbajnokok / világbajnokok vagyunk abban, hogy pitlák kis semmiségünk ellenére/mellet az igazán nagyokat is meghaladó szarakodásokat hozunk össze bármikor és bármilyen témában.
Mert mondjuk a Tour-on csak a győztes pénzdíja 450 000 Euró, szemben a nálunk az egész mezőnynek kiosztott kb. 15 tábla Tibi csokival.
De ez természetesen cseppet sem zavar minket abban, hogy most meg széthullott Gabi bácsival (Demszky) az élen, valamelyik közeljövőben bekövetkező Tour prológra kandidáljunk, mint legújabb őrület!!!!!
Duma a szokásos, hogy hű, meg a ha, és hogy ennek akkora az akkorája, hogy már az első versenyző startolása utáni második percben megtérül az országnak, már csak a rendezvényre idelátogató hihetetlen vendégtömegek szállodai szobáinak minibárjaiban jelentős mértékben megnövekvő sósmogyoró fogyasztás ÁFA bevételeiből.
Végül is, csak rongyos és szaros 3-3,5 milliárd az egész, hogy ezek itt kezdésnek bemutatkozásként az első valós szakaszra a színes trikókat leosszák egymás között egy rövidke kis, nem egész 10 kilcsis tekeréssel!
Nincs is annyi összefüggő megfelelő minőségű betonozású útszakasz az egész városban, ahol ne törnék ki a nyakukat, és tennék tönkre átlagban 1,5 millió forintos bringáikat.
Lényeg, hogy komolyabb helyeken vannak egész komoly kis ilyen házi körversenyek, amik különböző szempontok alapján ki is növik magukat kisebbre-nagyobbra, a jelentőséget meg az odakerekező nemzetközi résztvevőket illetően.
Ezekből is a legnagyobbak, a híres nagy hármas, az olasz (Giro), a francia (Tour) és a spanyol (Vuelta), így egymást követve sorrendben.
És ebből a háromból is a legnagyobb, tehát akkor logikailag is az über, a top, a világon a legnagyobb, a Tour.
És valóban.
Presztízsében, jelentőségében, anyagiakban, ez az abszolút námber van.
Az igazi jelkép.
Mert kerékpárbolond nemzeteknél, a saját nagy körversenyeik bajnokai is istenek, de a Tour győztes meg aztán a globális hérosz.
Ebbe még besegít az is, hogy kerékpársport is hajaz abból a szempontból az ökölvívásra, hogy persze fontosak, meg nagyok és szépek az "amatőr" eredmények (olimpia, VB, stb.), de az igazi lényegek és pénzek a profi mezőnyben történnek.
Csak itt teljes és nagyobb az átjárás a két világ között, tehát indulhat "mindenki mindenhol", illetve azért nagyjából az "amatőrből" mennek át profiba, még ugye ökölvívásban van az is sokszor, hogy amatőr nem is volt soha aki kapásból már csak profinak indult.
Tour a világ legnézettebb sporteseménye rögtön a foci VB, olimpia és F1 után, már mint TV ügyileg, mert élő erőben magát helyszínekre kicipelő nézők számában az első, ugyan is a három hét alatt az utak mellé az elsuhanó karavánt megtekinteni kimenők létszáma 20 millió!
A legnagyobb hegyiszakaszok befutóinál akár félmillió! néző is felzsúfolódik a csúcsra -sokuk már napokkal előre lesátrazva, hogy biztos helye legyen - semmihez nem hasonlítható hihetetlen hangulatot és őrületet varázsolva.
Gigantikus és professzionális rendezvény, utazó cirkusz.
Messze már közel 100 éves történetének kezdeti, ma már somolyogtató kalandjaitól, mikor még a hegyekben a pályát kijelölő-benéző rendezőket a földes utakon medvék kergethették, vagy mikor a frissítés az útszéli mosóteknőbe kitett mézes víz volt, amibe az akkoriban még teljesen elfogadott, "szerelemben, háborúban no meg a Tour-ban mindent szabad" direktíva jegyében volt, hogy az elől haladó versenyző belefürdött, hogy az őt időtengelyen későbbi pontban követő ellenfelek már kicsit lanyhábban "frissíthessenek" (aztán "paraszt" meg menekülhetett a folyóba darazsak elől!), vagy mikor még volt majd 500!!! kilométeres napi szakasz, és az is előfordult, hogy az ilyen etapokon nagy előnyre szert tevő bajnok, a befutó előtt még kikötői kiskocsmában vörös boros vacsorával frissített, nyakában a defektre tartalékolt körbetekert pótgumival!
Ma már a dobogós helyezéseket, akár egy-két perc különbségek dönthetik el három hét menés, és 90 óra körüli nettó összverseny időkkel.
És az elmúlt 20 évben az egész táv átlagsebessége 35 km/h-ról felkúszott majd 42!!!-re!
Ha ezt a kettőt összeadjuk, akkor rögtön ott van a technológia fontossága, annak előretörése a csúcsokra, mind biológiailag (dopping), mind pedig eszközileg (kerékpárok).
Így már érthető, hogy miért faragják le a bringák súlyát kb. 7 kilóra, a felhasznált alkatrészeket arany árban számolva.
Ilyen dimenziókban már koránt sem mindegy, hogy mondjuk egy ilyen-olyan karbon kerék légellenállása és pár grammban kifejezett könnyebbsége fordulásonként - mondjak valami nem konkrét hülyeséget - mondjuk 0,001 másodpercet spórol tekerőjének, mert ha összeadjuk, hogy azon a 21 szakaszon és közel 3500 kilométeren hányszor is kell pördülnie meg, akkor azokból a 0,001 másodpercekből már komoly percek jönnek ki.
És azt láthattuk, hogy perceken mik múlhatnak ezen a versenyen.
Azt a biológiai tuning, a koksz (dopping).
Azt ugye senki nem gondolja, hogy három héten keresztül, 3500 kilométert, kánikulában, esőben, hegyeken, és mindeneken keresztül lehet menni sima vajasmézes kenyérrel?!
Tavalyi versenynek még ma sincs győztese, idén nincs 1.-es rajtszám, évek óta esélyes versenyző hegyeket nem hívnak meg...
De ez nem változtat azon, hogy jó a TV előtt rihedni és nézni.
És külön jó, hogy nem csak élőben nyomódik, amikor normál tevékenységek mellett lehetetlen nézni, hanem minden este tíz körül van egyórás összefoglalója, mikor már nézni lehet napi levezetésnek.
De az igazi, az a vasárnapi Tour nézés!
Mikor az ebéd utáni sziesztával van összekötve a hűvös lakásban, teli gyomorral fekve pihengetve, és elnehezülve félálomban nézni a karaván haladását a gyönyörű tájakon át, hallgatva a felvételeket folytonosan madártávlatból készítő helikopter rotorjainak monoton kaffogását, a kísérő motorok zúgását és a kerekek suhogását.
Bele-bele aludva, aztán a befutóra valahogy, valami rejtélyes tudatalatti reflex szerű működésből felkelve.
Hallgatva Knézy és Sipos közvetítését, akik évek óta raktak le minden Eurosport kerékpár közvetítés alkalmával olyan állandó alapstílust, ami az egésznek elválaszthatatlan része lett, és ami állandó témája a sok idiótának a közvetítést kísérő netes fórumon, hogy most akkor az szar e az, meg ezek idióták e vagy nem e.
Ja, lehet próbálkozni, három héten át pampogni valamiről egyfolytában, amiben sok minden érdekes történik, de nem napi több órában folyamatosan vázolva!
És Knézyék fogadnak ziziben, kultúrtörténeti tájbemutatásokat tartanak a mezőny érintette területekről, osztanak és szorzanak, háttérinfóznak, mert felkészülten naprakészek a kerékpár világából, sőt Sipos tekintetében még volt versenyzői szinten is tapasztalatokkal tömöttek.
Mert ránézésre unalmas egy sport, amiben ugyan már mit van nézni, mikor csak úgy tekernek mint a hülyék véget nem érően?
Valóban, ez így néz ki.
De ha kicsit mögé megyünk, akkor roppant sok összetevős, számtalan keresztmetszetben stratégiázó és taktikázó, nagyon is mozgalmas észsportot találunk.
Mert ugye indul 20 körüli csapat majd 200 versenyzővel, magában hordva a három hétre vetített kismillió célt.
Vannak azok, akik az egész csúcsára aspirálnak, és ehhez elengedhetetlen csapataik segítsége, akik mint jó katonák segítik a menőt, mert egyedül nincs az az ember, aki nyerni tudna.
Aztán még ezekben a csapatokban is változhatnak a felállások, ha a tuti ember hajol be, és akkor van / vannak akik előre léphetnek, ha már nem eleve favorizált mellett is nyitott esélyes a játék.
És vannak a csapatok közötti küzdelmek is, mert csapatverseny is van, abszolút sorrenddel.
Amelyik csapatok nem esélyesek úgy egyben, és semmilyen menőjük sincsen, azok is mutogatnák magukat hirtelenekben, rövidekben, a szponzorok és reklámértékek miatt.
Hosszú és emelkedő nélküli szakaszokon elől a sprinterek, és az őket felvezető csapataik, akik arra képesek, hogy mikor a temérdek kilométer végibe érnek, akkor az utolsó párszáz méteren a leggyorsabb lábúak. Ők hajtanak az összetettben a zöld trikóra.
Mikor kezdődnek a hegyek, akkor ezek a briliáns bringások hirtelen falnak szaladnak, és a hegyi menők beérkezése után a grupettóban (lemaradók nagy és masszív szédelgő csoportja) rendre félórás hátrányokkal szédelegnek be a célba. Ezeké a hegyimanóké a pettyes trikó.
Mert itt a hegyek között is vannak akkora legendák, mint maguk a versenyzők közül azok a legnagyobbak, akik leggyorsabban érnek fel rájuk.
Vannak az időfutamok pár darab, ahol egyedül kell mennie mindenkinek szünetekkel indítva, és így saját zsíron virítania, hogy magában mit tud. Ez is speciális képességet kíván az ebben a műfajban legjobbaktól, igaz külön trikó nem jár érte, sőt ezzel nyerni sem lehet, de aki a végén a legjobb akar lenni, az ebben (sem) lehet gyenge.
És az ennek a csúcsa, mikor egy alkalommal az egész csapat egyben zúzza az időfutamot, vonatozva taktikázva, hogy ki belőlük és hogyan az az első három, aki a leghamarabb beér, mert az ő idejük számít ilyenkor összeadva.
És aki az a bizonyos legjobb, az összetett győztes, az az, aki e három nagyon különböző adottságokat kívánó területnek a leghatékonyabb elegyét adja. Na övé az a bizonyos jellov dzsörzi (sárga trikó).
Ebben az elegyben a hegyre menés és az időfutam képesség a döntő, sprinterként nem nagyon szoktak villogni akik a championok.
És köztük vannak az igazi legendák, a leges legnagyobbak.
Az ötszörös győztesek.
És a csúcstartó a maga hétszeres! szériájával
És még megy a fiatalok között is egy harc, a legjobb 23 év alatti versenyző címéért és az azzal járó fehér trikóért.
Pénzt, pontokat és ami fontosabb időjóváírást kap aki szakaszt nyer, sőt ez akkora dolog ebben a sportban, hogy akár csak egy ilyenért valszeg a további pályafutására megnyugtató szerződési lehetőségeket.
Pénzt, pontokat és időjóváírásokat kapnak, akik részhajrákat nyernek, bármilyet, hegyit, gyorsaságit.
Mint az látható is a fentiekből, mindenki aki csak él és mozog, meg még csapatokba is szerveződve egy másik keresztmetszetben, valamire hajt mint a disznó a saját reálisan elérhető céljai szerint, ezzel részterületi maximumokat kihozva, és azokkal keresztül és kasul húzva másokat általánosabb és hosszabb távú saját dolgaiban.
Ebből látszik, hogy ez nem is egy egyszerű és buta sport, hogy ember legyen aki ebben a játékban nem csak, hogy átlát, és nem csak a promt történések tekintetében, hanem az egész távra fókuszálva, de még akár napról-napra az összes változó változással számolva és azokhoz igazodva ápdételi a saját cuccait.
Akár csak egyetlen napi szakaszon, akik szöknek, hogy mennyien vannak ott abban a szökevény csapatban, és hogy azok úgy egészében, meg részeiben, az ott hátul hömpölygők közül kiknek, miben, mennyiben és hogyan veszélyeztetik a dolgait, ahhoz képest, ahhoz igazodva a pelotonban kik azok akik hajtják és húzzák az egész hordát üldözésre, vagy fékezik és akadályozzák azt abban.
Meg még közben azok is mit művelnek egymással akik amúgy ott elől véd és dacszövetségben sovány malac vágtában menekülnek.
Hogy még lehet azok közé is csak azért ékelődött renegát, hogy tespedésével lelkileg lógva lassítson akár kiket is.
Ki, mikor és kit támad meg, és ki, mikor és kinek képes reagálni arra a bizonyos támadására, azt visszaverni.
És hogy az esélyesek közül kinek és mennyi segítője (katonája) van, akik míg bírják előle ki nem borulva, húzzák, vezetik, az őt ért támadások lereagálását átveszik.
Csapatautókban és buszokban, online és TV közvetítéseket felhasználva megy a folyamatos stratégiai taktikázás a versenyzőkkel rádión kapcsolatot tartva.
És amikor Armstrong beetette az egész világot szenzációsan színészkedve, és mindenki az a szenzáció gittet rágta, hogy formán kívül van a texasi, á, nem, nincs egyben, szenved, Urlich megfoghatja most, és nem fog neki sikerülni az a sokadik, ami rekord, és mikor a nagy hegy lábához értek, akkor a "gyenge szédelgő" hátranézett, határozottan és kitartóan a nagy rivális szemébe, és megindult!
És ment, de úgy, hogy nem hogy követni nem tudták, de látni sem nagyon látták, és ha én nem látom, én sem hiszem hogy a legnagyobb kánikulában a legbrutálisabb hegyen úgy megy fel, hogy a szerpentin kanyarokban fékeznie!!! kell (hegynek fel!!), hogy ki ne sodródjon, és akit mint szökevényt hátbacsapott mellette elhaladásával, úgy mint ha szembe jött volna, az nem csak, hogy kiemelt tisztelettel, de konkrét földönkívüli élménnyel találkozott észlelő hitetlen transzállapotában nyilatkozta a célban, hogy ez nem emberből van ez az ember!
És a még sok ilyen sporttörténelmi pillanat, hangulat és élményhegyek!
Szal laikus érdeklődőként is érdemes valamelyest nyomonkövetni e versenyt - és szerencsére teszik is egyre többen - mert érdekes és élményteli egy sportközvetítés!
Idén nincs ultraperfektesélyes giga gigász megasztár, meg ebből adódó nagy VS harc valakinek, valakivel, meg egyre vastagabb már nyitásnak is a doppingbalhé, de itt a háttérben már 50! feletti átlaggal (tehát van ahol nagyjából 70 km/h! sebességgel is tekeregnek) nyomják a prológot, és lehet várni, mikor jön Cancellara, ennek a játéknak most a legyőzhetetlennek kalibrált esélyese!
Mert valami ilyen mindig kell!
A Velo.hu-n tip-top össze van kapva külön egésznek, minden alapinfóval és friss hírrel nyomon követve.
Eurosport-on nyomják élőben a szakaszokat, illetve esti órás összefoglalókban a napi történéseket.
Index is szokta nyomni online.
Fórum, amivel-amiről-amin közvetítők is kontaktálnak.
Meg lesz Tour központ is Francia Intézetben, közvetítés nézéssel, vendégekkel, miegymás.
Utolsó kommentek